Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

Á • • | rr • S Z U I O I elfogultság Az 1934. dec, 7-én tartott szülői értekezleten előadta Országh József tanár Vannak érzésmegnyilvánulások, melyeket nagyon nehéz megérteni. Nem tudjuk, mi az okozójuk, hol keressük a gyökerüket, mi volna a helyes elnevezésük. A modern individualpsychologia nagyon sok ismeretlen területet világított már be, és ezen a téren még nagyon sokat várhatunk. Ennek az ismeretlen földnek, kell, hogy tanító és szülő egyformán lelkes kutatója legyen egy közös és értékes cél érdekében és ez a cél: a gyermeknek, a jövő emberének élete. Van olyan fontos ez a munka, mint a technikai, földrajzi és néprajzi kutatások, mert ma már nagyon jól tudjuk, hogy életünknek rendes vagy rendetlen, boldog vagy boldogtalan, tiszta vagy zavaros folyása olyan életbimbóknak kinyilásától, vagy idő előtti letörésétől függött, melyeket nem ismertünk és mert nem tudtunk róluk, nem is fordítottunk rájuk gondot. Mi, a ma embere, lakolunk tudatosan, vagy öntudatlanul, hibásan, vagy ártatlanul érte. De miért lakoljanak gyermekeink, unokáink: a jövő embere, ha mi segíteni tudunk rajtuk? Ennek a kutató munkának azután szinte nincs is látható eredménye, de ez nem is fontos; eredménye lesz az, hogy a jövő embere úgy ismeri majd lelke térképét, mint hazájáét ismeri. Ha a meteorológia már közölni tudja, hogy vasárnap kirándulhatok-e, vagy sem, kb. ilyen pontossággal a psychológia is segítségemre jöhet kuszált lelkiállapotom elrendezésénél, rendbehozásánál. Ez pedig nem megvetendő eredmény. Ennél azonban sokkal értékesebb az a céltudatos, egyenesirányú vonalvezetés, melyet a nevelésben az ilyen úton szerzett tapasztalatok alapján követhet a nevelő. Hogy hasonlattal éljek, ez a munka kertészkedés lesz, hol a jó kertész minden növény egyéniségére, minden bimbóra, minden fatytyúhajtásra, minden — bármilyen okból elferdült — ágra gondot fordít és alapos, szakszerű tudása alapján, ha kell nyeséssel is, egyenessé, 3