Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

leéléséhez az érzések kincse; a társadalmi élet zavartalan leéléséhez az erők kincse kell. Kell, hogy fizikailag és szellemileg erős legyek, hogy bírjam a harcot, mely bár nem látszik annak, óh, nagyon is az; de kell, hogy ehhez a harchoz szükséges erőmet érzéseim tárházából merítsem. Én tudom, hogy ebben a harcban az esik el idő előtt, nem meghalást értek, hanem szórói-szóra elesettséget, aki, bár fizikailag erős volt, de lélekben gyenge, vagy lelkileg erős, de gyenge szervezete az izgalmas harcban idő előtt összeroppant. Ez az, amit a rómaiak „Mens sana in corpore sano"-nak mondottak: egészséges lélek, egészséges testben. Ezt a két kincset kell tehát gyermekeimmel gyűjtetnem. Tudatosan, soha egy percre nem feledkezve meg róla. Talán ezt kellene rávésetnem az amulettre, mit gyermekem nyakába akasztok, hogy mindig lássam, ha ölelem, ha fürdetem, ha szidom. Ne ő lássa, én lássam, én, a szülő, kinek faragnom, gyúrnom kell gyermekem lelkét, testét, alkalmassá tenni a nagy harcra, mit életnek nevezünk, megtanítani, hogyan kell boldognak lennie, mit léleknek nevezünk. Ez az értekezés túlságosan hosszúra nyúlna, ha én most fel akarnám sorakoztatni az érzéseket és az erőket. Az intelligens szülő úgyis tudja, hiszen tanulta Kölcsey Parainézisét. Jól tudja, hogy már a bölcsőben összetéteti kis magzatja kacsóit és alig hogy ki tudja mondani a papát, mamát, megtanítja azokra a szavakra, melyek Istent viszik a kis szívbe. Ezt a magot öntözgeti, hogy terebélyes fává nőjjön az ifjú, majd a férfiszívben, hogy alatta az élet vihara elől menedéket keressen, de necsak keressen, hanem találjon is. Hogy ne hánykolódjék, mint a kormányatört hajó. Érzi, hogy ennek az Istennek parancsát is bele kell vésnie a kis szívbe: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!", így tanítván meg a szép önzésre és a becsületes altruizmusra, hogy ne legyen megértő testvérek nélkül sem jóban, sem rosszban. Hogy lássa meg önmagában mi az: „embernek lenni." Látja, hogy a társtalanság, elhagyatottság békétlenséget, boldogtalanságot szül, de a szeretet csak a hasonló nyelvűek, szokásúak, erkölcsűek között találja meg: így fejlesztvén gyermeke szívében a család, a haza iránti érzést, mely nem csak abból áll, hogy attól csak javakat, jogokat várjunk, hanem tegyünk is érte erőnk szerint. Az édesanya mond először tündérmeséket a fejlődő emberkének, a szerető gondos apa adja az első könyvet a kezébe, ő viszi először útra, ő magyaráz, nyitogatja szívét, eszét, hogy tudjon örülni Isten legszebb templomának, a természetnek, de lássa meg és örülni tudjon a műremekeknek is. Aggódó gonddal öltözteti az édesanya kislánykáját, büszke szeretettel kis fiát, hogy tessenek, hogy egészségesen ' keljen ki szívükben annak 10