Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

39 szakjában egészen tökéletes, legyen egészen sokoldalú, legyen nyelveket és ügyességeket tudó, mert átmeneti korszakoknak mindig az volt a sajátsága, hogy egy-kettőre sikerüljön átminősülnie annak, aki a rohanó élet törvényei szerint élni és megélni akar. De akármilyen szakot választ is valaki, legyen egész, legyen hívő, legyen istenes és becsületes magyar ember, aki szakjában száz százalékig becsületesen és pontosan szolgálja ki a rászorulókat, aki emelkedését nem hirtelen vagyonszerzésben és felebarátjainak kifosztásában, hanem az adott érték tűz- és vízálló voltában keresi. Az ilyen fiatalok egészen biztosan kikapcsolhatják leikükből a csüggedtséget, nyugodtan járhatnak a hivatás országútján, mert megtalálják életüket és megélhetésüket. Igen nagy baj, hogy nem a hivatás, hanem a megélhetés szempontjai diktálják a pályaválasztás szempontjait. Ez nemzeti veszedelem. Mert ha még a hívatottat is megkísérti pályáján nem egyszer a gonosz, mennyivel szerencsétlenebb lesz a működése kinek-kinek azon az életpályán, amelyre nem a szíve, hanem anyagi létfeltételek vonzották! Tiszta sor, hogy a lélektani tudomány mai állása szerint minden lelki kevesebbértékűség anyagi károsodásban robban ki. A testnevelés évek óta szakszerűen és okosan folytatott munkájának érnek az eredményei. Testnevelő tanártársaink emberséges okosságukkal és sokoldalú műveltségükkel beleilleszkednek a szellemtudományokat előadó tanártársaik együttesébe. Kerülik a túlzásokat. Elveik a modern testnevelés megállapításaiban sarjadnak. Szeretik a fegyelmet, a katonás rendet, mint ahogy lelkük legmélyén a fiúk is ezt szeretik, de azért bőséges alkalmat adnak a lélek és test fesztelen kirúgódására, a játékra is. Gyakorlataikban bölcsen váltakoznak a figyelemfeszítő fegyelem és leleményes, állandó feszültséget megoldó játék. A sportnak barátai, mint ahogyan minden okos ember barátja is annak, ami testet-lelket edz, akaraterőt fejleszt és önbizalmat gerjeszt. Az atlétikában szép eredményeink voltak és vannak, de vezetőink jól tudják, hogy rátermettség nélkül egyoldalú atlétikát hiába is folytatnának. Nagy gondjuk volt arra, hogy versenyekre készüljenek a fiúk, de a verseny nemtelen túlságait valahogyan a lovagiasság és szerénység nemes erényeivel akarták ellensúlyozni. Főtörekvésüket abban látták, hogy a gyengéknek és ügyetleneknek legalább is akkora szükségük van a testnevelésre, mint a rátermetteknek és akkor mondhatjuk igazán, hogy eredményes testnevelést folytattunk, ha fiainkat rábírjuk arra, hogy iskolai gyakorlataikat otthon is bevezessék, folytassák, sőt csa-