Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

21 jon ki. Butítás eszerint — mondják ugyancsak ők — a régi nyelvtanulásnak az a mechanikus rendje, mely összefüggéstelen szókat mechanikusan gyakoroltatott be és azt hitte, hogy ezek a szavak a tudatban is élni fognak és az élő mondattestben is összefüggő egészet fognak alkotni. Ebben az állításban sok az igazság, de egyet elfelejt: azt, hogy a családban egy-két gyerek tanul soktól, módszer nélkül, ezer érdekes ráhatással, ezer beszélő alkalommal, ezer beszédreingerlő, beszédrekésztő akaratindítással, nem záros határidőn belül, játékszerűen, azaz teljes szabadságot engedve a hangulatok hatalmas inditó erőinek. A gyerek, ha tetszik, kotyog, ha tetszik, hallgat; apa, anya, bátya, néni, nagymama, vendég valamenynyien korrigálnak, valamennyien új nyelvi formákat közölnek s a gyermek akkor és úgy veszi tudatába a köalötteket, amikor és ahogyan neki tetszik. Nem siet senki. A fejlődő idegéletnek átlag 6 teljes esztendeje van, hogy méltóztassék befogadni az impressziókat. Az iskolában sok, sokszor nagyon sok tanul egytől, módszeresen, kevés beszélő alkalommal, záros határidőn belül, fegyelem mellett, beszédreingerlő akaratindítások kikapcsolásával. Amott a természetes, gyermekded rendszertelenség, játékosság, itt módszeres, mesterséges, tervszerűen felépített rend. Látnivaló, hogy meg kell találnunk azt a természetes, módszeres, fegyelmezett tömegtanító eljárást, a mely egyrészt nem ellenkezik a nyelvtanulás természetes módjával, másrészt záros határidőn belül mechanikussá válás nélkül jó eredményeket tud elérni. E részben alaplépésünk lesz az a meggyőződés, hogy az egyes szótest csak addig lesz élettelen mechanizmus, míg pusztán zöngék és zörejek olyan összegének fogjuk fel, melynek meg van a magyar egyértékese. így a szó annyi, mintha ezt mondanám: V+a-ft-f-e—r németül, a+t-\-y-\-a magyarul azt a valakit jelenti, aki családunk feje. Csakhogy a szó nem zörejek és zöngék összege ! A szó élő organizmus: zene, ritmus, hangkapcsolat és jelentés! Érdekes élete éppen abban nyilatkozik meg, hogy zenéje van, még pedig érdekes, lekótázható, a magyarétól eltérő; ritmusa van, merőben más, mint a mienk ; minden szóban tánc-elemek rejlenek : a németében keringőelemek, a magyai'éban csárdás-elemek, a franciáéban ismét mások: minden szóban érdekes fogások vannak: pompás mássalhangzó kombinációk, melyeket zenei esések és emelkedések, zöngehosszúságok és zöngerövidségek követnek, annyira mások, mint a mieink, hogy kimondásuk, azaz utánam-zöngetésük, utánam-ritmizálásuk, utánam-kombinálásuk, utánam-kitalálásuk fölötte érdekes, sokszor