Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

28 igazán dolgozni akarunk a magyar művelődés épületén. Végtelen köszönet és hála nemes egyéniségének. Végtelen öröme volt az intézetnek főpásztorunk, az egri érsek úr Ő kegyelmességének miskolci látogatása is. Június 4. és 5. napját, pünkösd vasárnapját és hétfőjét töltötte Miskolcon főpásztorunk. Csudálatos akaratereje minden testi gyengeséget lebír, lelkének mélysége és frissesége pedig épületes öröm az Őt mélységesen tisztelő és szerető miskolci hívei szemében. Mi miskolci katolikusok sokszor érezzük magunkat jobban magánosoknak, mint azok a hívek, akik között egész nemes életét éli Őkegyelmessége, De ha megjelenik közöttünk, nemcsak vallásos, hanem emberi ünnepet is érzünk. így éreztük akkor is, mikor fiaink katonás rendben vonultak ki az érkező Érsekfőpásztor fogadására és fogadták Őt tisztelettel és fegyelemmel, mint azt a főpásztort, aki első korban, első tiszteletben, első a nemes papi élet dicsőséges buzgóságában. Halottunk is volt. Imre József I. B. o. tanulót december 7-én, tragikus körülmények között szólította el társai közül a halál. Apja tífuszban halt meg, tőle kapta meg ezt az alattomos betegséget a fiú, aki nagy szenvedések után ment el atyjához az örökkévalóságba. Nekünk még alig volt rá elegendő alkalmunk, hogy megismerjük. De tragikus sorsáról tájékoztatott bennünket megtört édesanyja, aki sok szépet és jót mondott a fiúcska tudományszomjáról, az iskolához való ragaszkodásáról és végső szenvedéseiben tanúsított hőslelküségérői Isten, minden gyermeklélek fölséges szeretője, legyen jutalma az örökkévalóságban. Ő csepegtessen vigasztalást az édesanya lelkébe is az által, kinek „múlása könnyű volt és tiszta, mint az égbe visz szaröppenő sugáré".