Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

55 általános fertőtlenítő takarítást és nagyszellőztetést rendezhessünk. A fertőtlenítés megtörténte után elmúlt fejünkről a veszedelem. Fájdalom, halottaink is voltak. Október 21-én temettük el BoJdván Szabó Lajost, ezt a VIII. B) osztályos kedves jó fiút, akit a halál élte virágjában, szinte orvul kívánt el a földről szüleinek mérhetetlen bánatára, őt igazán szerető tanárainak és osztálytársainak örök szomorúságára. Február 10-én bánit el la halál Juhász János II. A) osztályos tanulónkkal, aki Sajósenyéről járt be s noha a betegség csirádt. hordozta magában, megrendíthetetlen kötelességtudással és szereitettel ragaszkodott az iskolához. Mikor édesapjia be-l)ejött betegségéről jelentést Itenni, könnyezve azt jelenítette mindig, hogy csak tanulni, tanulni szeretne Jánoskája'. Ma már másutt tanul: hisszük, ott, ahol tiszta lelke fáradság nélkül olvassa az örök élet legtitkosabb és leggyönyörűségesebb igazságait. — Itthagyott bennünket május havában Bakajsza István is. Tavaly volt VIII. osztályos, de betegsége miaitt megszakadtak a tanulmányai. A korai hervadást, a gyilkos betegség hosszú szenvedéseit panasz nélkül viselte. Mária gyermeke volt: erőslelkü, igaz, hős fiú, aki betegségében többször vette magához az Urat és Jézus-Mária nevével halt meg rózsafűzért imádkozva. Nincs benne kétség, hogy a Szűzzel együtt örvend az Isiten örök látásának. Adjon Isten e három kedves fiúnk megrendült szüleinek szívbéli vigasztalást. Enyhítse bánalt.ukat az a tudat, hogy fiaik emléke jó, az a nyom, melyet az életben vágtak, tiszta, az az ülés szekere, mely korán, tüzesen ragadta őket az örökkévalóhoz, diesőséges. Nyugodjanak csöndesen. Nem akarunk Róluk elfeledkezni.