Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

24 ez nyúl bele az akarat olyan mélyeibe, ahova sem rábeszélés, sem fenyegetés nem érnek le soha. De hát nem így volt-e ez eddig is? Nem illusztrációkkal és szemléltető képekkel kísértük-e eddig is az intellegibilét? Nem használtunk-e föl eddig is minden láttató, hallató, tapogattató módszert arra, hogy a gyermekek lelkébe oltsuk belé a tanítmányainkat?? Ez igaz. De nem vettük kellőképen szemügyre azt a tényt, hogy az esztétikum alapvető élettani princípiuma az egész természetnek, a saját magunk testi berendezkedettségének. Mi a fizikai és a fiziologiai világnak ezt a nyelvét annyira anyanyelvünknek tekintjük, hogy szerinte formáljuk meg lelkünknek legelvontabb, legszíntelenebb képleteit is. Valami csudálatos, egységes esztétikai törvényszerűség szerint működő Hatalom gyúrta a Foraminiferák, a Coelenteráták testeit, a csillagállatokat, a tengerben mozgók milliárdjait, a korallokat, a szabályos, hafszöges, egyhajlású rendszerű kristályokat, a sejteket, a fákat, a bámulatos rendszerrel fölépített virágokat, a kimondhatatlan változatosságú növény- és állatformákat, a végtelen finom és kifejező vonalakat, a kifejező mozgásokat, a beszélő színeket és színakkordokat, a gyönyörűséges hol pasztell, hol a legfinomabb lazúr-rajzokat, a napkirályt és fölséges szín-, víz-, felhő-, szél- és tündér játékait, a vizek poézisét a rajtuk terpeszkedő Oedogoniumtól egészen a rajtuk és bennük hemzsegő élet ezer változatáig, a hegyeket, a fönségnek ezeket a született tanítómestereit, a tengert, az édes nyugalom ringató bölcsejét, vagy az indulatok pusztító, viharszerű mását. Van-e szebb, mint egy Arenicola Marina, mint egy Colobocentratus Atratus, mint egy Pyrosoma Gigantheum, egy Pteroides Spinosa? Van-e szerkezetszerűbb, mint egy Heliosphaera Actinota, egy Pectiniscus Annae, egy Ophelomastix Annulosa, egy Labidiaster Radiosa, egy Tiara Pileata, egy Kophobelemon Leuckarti, egy Periphylla Hyacinthina, egy Rotalia Freyeri? Van-e szellemesebb szerkezetszerűség, mint a Julodis Humeralis-é, mint a Callosoma Sycophantá-é, vagy a Mormolyce Phyllodes-é, vagy az Acrocinus Longimanus-é? A Hypocephalus Armatus harcias, mint egy svalizsér, az Eurytrachelus Titán súlyos, mint a középkori páncélos lovag, a Lasiodora Nigricolor szerkezete szellemes, mint a háló, a Geryon Paulensis félelmetes, mint a terroristák. De ugyan minek is beszélek annyit? Nem ide, ebbe a gazdag iskolába jár-e tanulni, még pedig mentől többet, a festő, a szobrász, a költő, a zenész, hogy ellesse a teremtő művészete titkait abból a készből, amelyet ingyen tár eléje a mindenség? A mi anyanyelvünk, tehát nem az intellegibile ráadása, hanem az intellegibile lehetséges volta egyenesen azon fordul meg az ember számára, érti-e azt a nyelvet, amelyen ég, föld, tenger, nyugalom és mozgás szól. Vagy talán a saját testünk szerkezetéből kellett volna kiindulnunk, hogy a lélektani priust követhessük? Szerkezetszerűség, zárt formák, szimmetria, vonalak beszéde, fények és árnyékok,