Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

17 indogermán létére az előtte egészen ismeretlen, a számára minden élmény nélkül való indogermán szókincset (latin, görög), ezeknek a nyelveknek a magyarétól egészen eltérő nyelvtani és mondattani szerkezetét, emellett még komolyan kell í'ogla'koznia legalább egy-két modern európai nyelvvel is. — Mindez a magyar diáktól akkora követelés, hogy boldogabb európai tanulótársai hozzája képest játszva eshetnek át az iskolázás nehézségein. S ha hozzávesszük azt is, hogy a délutáni foglalatosságok jóformán még a leggyengébb tanulónak is lekötik legalább egyik-másik délutánját, könnyen érthető, ha azt mondjuk, hogy a magyar diák az átlag teherbíróképességéhez képest túlon túl meg van terhelve. A megterhelés túlságos nagyságának nemcsak az anyag mennyisége, hanem az anyag minősége a főoka. Éppen a minőség az, amely a magyar tanuló számára megsokszorozza a nehézségeket és valóban nem lehet bölcs és igazságos az a vezető, aki ezeket a nagy nehézségeket nem látja. Ha pedig látja, akkor szükségképpen a legkisebbre csappantsa őket necsak azért, hogy fizikai alapját rakja meg a továbbhaladásnak, hanem azért is, hogy ne csábítsa a tanulót cinizmusra, csalásra és lelkiismeretlenségre. A teherbírás igazságos mérlegelése azért nagyfontosságú ügy a lelkiismeret nevelésében, mert igazán pozitív munkát, erőkifejtést és kitartást, egyszóval korhoz és állapothoz mért önfegyelmezettséget akkor követelhetek meg a növendékeimtől, ha a terhek sem mennyiségben, sem minőségben nem múlják felül a teherviselő erőket. Micsoda szoros összefüggésbe kerül így a tanár előkészítő munkája a lelkiismeret nevelésével, nyilvánvaló. Az előkészítő munka ezzel a szemmel nézve az első lépés arra, hogy a benső összeütközéseket a tanuló lelkiismerete és teherbírása között egészen kiküszöböljük és a kettő között helyreállítsuk a teljes harmóniát. Az előkészítésnek csak egyik lépése a jó, szemléletes, megragadó magyarázat. Ez után következik a száz jellemző példán való begyakorlás akár amplifikáció, akár számonkérés alakjában. Jó magyarázat, jó begyakorlás után következhetik csak el a lelkiismeretes munka alapjára épített követelés. Minden követelés, melynek előzményei nem a jó magyarázat és jó begyakorlás, több-kevesebb lelkiismeretlenségre készteti a tanulót, még pedig annál jobban, mentől fejletlenebb az idegrendszere, mentől esendőbbek a testi kvalitásai. Összefoglalva mindent: a lelkiismeret lényege olyan öntevékenység, amelynek megindítására csak hatalmas öntevékenység, nagy életbölcseség, nagy ember- és életismeret és szakadatlan úri nyugodtság bírhatja rá a nevelendőt. A lelkiismeret nevelésének komoly útjára tehát csak akkor fogunk rálépni, ha ezekkel az életigazságokkal nemcsak tisztába kerülünk, hanem belé is építjük őket első sorban a magunk életébe. Ha valóban beléépítettük őket, akkor Istenbe vetett hittel többet fogunk társalogni a totális élet örök Kútfejével, az úrral ta2 Kir. kat. gimnázium értesítője