Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

99 tumai is kevésbbé tudtak lenyűgözni. Hogy kinek mekkora fokú volt az érdeklődése, azt, a hagyományos módon kívül, „objektív" amerikai rendszerű tesztekkel állapítottuk meg. Ezeknek és a feleleteknek egybehangzó tanúsága szerint kiváltak érdeklődésükkel: Barta István, Gyurkó István, Senger Árpád, Békeffy Zoltán, Gyulai János, Mogyoróssy László, de társaik közül is számosan még. Hogy a filozófia szeretete kinél bocsátott eleven gyökérszálat, kit kísér el lélekformáló hatalomként, azt a tesztek sem tudták elárulni. A logika és pszichológia kérdésein kívül és azokon túl azonban az volt az előadások, célja, hogy a filozófiai alap-hangulatot, a csodálkozást, fölkeltse a lelkekben. Jelentés a VIII. B) osztályról. Az osztály magaviselete az egész év alatt példás volt. Elértük azt, amire mindig törekedtünk, hogy a nyolcadikosok ízlésben, komolyságban, rendben és a kisebbekkel való bánásmódban példa legyenek a kicsinyek számára. Megmutatták azt is, hogy nem álmodozók, hogy nem ábrándokból élnek, hanem valamit látnak már az életből is és tudják, hogy az komoly, egész, a nehézségektől vissza nem riadó férfiakat követel. Tudták, hogy a jövő nem sokkal kecsegteti őket, nem törődtek vele, nem akarták elhinni: nagy volt a hitük, hogy a kitartó, becsületes munka jutalommal, eredménnyel jár. Megértették, nagy íróinktól megtanulták, hogy a hazáért, az emberiségért dolgoznunk és nemcsak beszélnünk, szónokolnunk kell. Tudnak hinni a nemzet és így saját jövő j ükben, azzal a nagy gondolattal hagyják el a szárnybontogató padokat, termeket, hogy az életben könyörtelen következetesség van, haladás és nem megállás és hogy a haladásnak elébe kell menniök, nem pedig magátalkodottan, vakon szembeszállniok vele. Van hitük, melyet a végtelen nagyságú Istenből merítettek, kihez el tudtak, koruknak megfelelően, jutni. Szerették az iskolát, tanáraikat. Érezték, hogy jót akartak minden dédelgetéssel, de minden feddő szóval is. Át tudták érezni, hogy a tanár: apa, ki nem lehet mindig elnéző, ki egy szent cél érdekében, az ő érdekükben, ha kell, könyörtelen is kell hogy legyen. Nemcsak magyaroknak, embereknek, de apáknak is készültek. Vigyáztak testük tisztaságára, hogy valaha meglássák ezt gyermekeik szemében. Hallották, hogy felelniök kell érte. Szerették egymást. Nem volt közöttük felekezeti kérdés, társadalmi különbség: egy célért dolgoztak mindnyájan. Embernek, homo sapiensnek kell lenniök. Megtudták bélyegezni a nem becsületesen eljárót, de fel tudták emelni a szegényt, az elhagyottat. így hagyják el a szülői házat, az iskolát. Ezt kapták útravalóul. Mennyit visznek belőle el a saját otthonukba: tőlük függ. Vihar az