Katolikus gimnázium, Miskolc, 1929

19 bátor és szárnyaló a beszélgetésük, akár maga az ifjúság. Ezidén is megvolt a spiritu-j et vita minden beszédjükben, de hoztak újat is, azt a szerenesés gondolat, hogy befejezésül a szülők számára is hatalmas exhortációt mondottak. Körülbelül 400 szülő vett részt ezen a gyönyörű exhortáción és felejthetetlen benyomásokkal távozott róla mindenki. Itt láttuk, mennyire igaz, hogy a katolikus élet alapereje ia család s ha valaki a gyermeket akarja kézben tartam, annak a családot is meg kell nyernie. Itt fogant meg az a szép gondolat is bennünk, hogy jövő évre, ha Isten is úgy akarja, az atyák közreműködésével szülők és ifjúság lelkigyakorlatait párhuzamosan, egy időben fogjuk megtartani. Adja Isten! És a hamfia$ságot is meg akartuk mélyíteni, el akarván belőle tüntetni minden nagyhangúságot, üres és csillogó szóliamvezetést. Tartalmasabbá akartuk áthangszerelni, híven a legmélyebb és a legősibb magyar tradíciókhoz. Hiszen a katolikus élet lényege sohsem volt a szó, hanem a. tett. Megadjuk ugyan a szónak a szóét, mert hiszen a szó korrektívum, igazítás, amely nélkül a tettnek csak szuggeráló hatalma van, de nincs az igazság irányában bizton haladó ereje. De viszont a szó ópium, édes méreg tett nélkül, amelytől nagyon könnyen megrészegszik az ember és ha a tettek helyettesítőjének, nem pedig korrigálójának fogja fel, könnyen útvesztőkbe téved és valami irreális hangzür örök álmodójává teszi. Ezért helyeztünk nagy súlyt a hősök kultuszára. A mi hőseink mindig sokat tettek és egyszerűen, keveset beszéltek, csak annyit, amennyit a tettek logikája kívánt. Hőseink kultuszában, tehát mindig alá iparkodtunk húzni az áldozatos tetteket, melyek utánzásra, nem pedig csak magasztalásra köteleznek, mert ez a teljes élet, szónak, tettnek és érzületnek teljes harmóniája. A testnevelést is ebből a szemszögből tekintettük: tiszta test, az erős test, erős, kidolgozott test pedig éppen úgy kincse az anyaszentegyháznak, mint ahogyan kincse hazánknak, az ezeréves, áldozatos cselekedeteink révén feltámadható édes Magyarországnak. Iparkodtunk arra, hogy az élet legmélyebb és legigazibb pályáit egy befutóknak lássák a tanítványaink, hogy ember el ne válassza, amit egybekötött az Isten. A testnevelésben is, mint mindenütt, ki akartuk domborítani az esztétikumot, az igaz embernek ezt az anyanyelvét, amely arra képesít bennünket, hogy választékosan, erővel es áldozatosan keressük az Isten országát és az Ő igazságát.