Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

33 is talán és ezért nehezebben fegyelmezhetők. A „magas" iskola a maga felsőbbrendű szervezetével új, gazdag, érdekes világ számukra. c) A négy éves hs. két feladatot tűz maga elé: kiismerni a tanuló hajlamait, tehetségét, a diagnózis alapján helyes irányban elindítani és megfelelő szakképzésben részesíteni. Ezt a két célt nyilvánvalóan nem érheti el egyszerre, mert nincs rá ideje. Önként adódik hát a munkamegosztás a jhs. és az shs. között: az előbbi a kipuhatolás, iránykeresés szaka, az utóbbi az alaposabb szakképzés. Sok más argumentum is van a high school ilyetén, lefelé hatoló terjeszkedése mellett, de vannak problémák, amelyeket a 6 évfolyamos hs. sem oldhat meg. Ezek a problémák a college-val kapcsolatosak. Nehéz megérteni a „college" és az „university" viszonyát, még pedig azért, mert igen sokféle és változó ez a viszony. Nálunk világosan elhatárolt a középiskola és az egyetem dolga: az előbbi az általános képzés helye (ismeretek, kedély, jellem, vallás: az egész ember formáló műhelye), az utóbbi a szakképzésé. Itt, mint láttuk, a mi felfogásunknak megfelelő középiskola nincs is. Azazhogy mégis.van: a college. A college nevelő-intézet, többnyire bennlakással. Van állami college is, de legtöbbje magán-intézet. És természetesen nem ingyenes, hanem pénzbe, aránylag sok pénzbe kerülő. Vannak igen híres és igen drága, de vannak szerényebb college-ok is, azonban valamennyiben megvan az a tendencia, hogy növendékei nevelését és oktatását mintegy elülről kezdje, még pedig a maga módja, tradíciói, elvei szerint. Aki művelt embernek készül és akinek nem szegény az édesapja, jó college-ba igyekszik jutni. A jó college-nevelés: jó márka, jó útravaló. „Ha nincs is rá szükséged, fiam, kenyérkereset céljából, hogy colleget végezzél, csak végezd el. Végezd el, hogy ember legyen belőled! Nem a világ az a négy esztendő!" — Az ilyen „college of liberal arts", meg általában a college konzervatív a high schoolhoz viszonyítva. Klasszikus nyelveket, mathematikát, történelmet szokott követelni már attól is, aki felvételért folyamodik. Vannak is panaszok bőven. A college együtt szokott járni az egyetemmel. Nem minden college egyetem, de minden egyetemnek vannak college-kurzusai. Aki kenyérkereseti pályát végez, bizonyos átmeneti általános képzés után fokozatosan kapja a szakképzést, míg végül csak azt kap már: benn van az egyetemen. College és egyetem határai elmosódnak. A középiskola felfelé irányuló térfoglalása azt célozza, hogy a college-tői is elhódítson két esztendőt. Sok helyütt el is hódította már: megszületett a junior college. Olyan helyeken, ahol vannak high schoolok, de nincs egyetem, nincs college, két évfolyamos college-ok szerveződnek. Ezek átvezetnek a high s.-ból az egyetemre s azzal a nagy haszonnal járnak, hogy a) nem követelik növendékeiktől azoknak a tárgyaknak a tanulását, amelyeket a hs.-ban már átvettek, b) olcsóbbak, mint a college-ok és c) a tanulóknak nem kell elhagyniok a szülői házat, ami megint nagy költségmegtakarítást és megnyugvást is jelent. („Nem kell még elengedni azt a zöld gyereket abba a bűnös nagy városba!") A fejlődés mintha oda irányulna, hogy a junior college teljesen egybeolvad a high schoollal. S ha ez megtörténik, nem lenne értelme a 3+3+2 tagolásnak, akkor legjobbnak látszik a 4+4 elosztás. Vagyis odajutnának ilyenformán, ahol mi tartunk már régóta: 8 évfolyamos középiskola alsó és felső tagozattal. Csakhogy persze megmaradnának akkor is a lényeges különbségek. Ez a középiskola csak high school maradna, szakiskola volna akkor is. És a college, a felsőbbrendű, elegáns nevelőintézet sem szűnne meg; csak a nagy tömegeknek lenne könnyebb útjuk az egyetem felé. 1