Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

I 21 hadd tanulhasson a falai között kiki azt, amire szüksége van, amit szíve, kedve, körülményei kívánatossá tesznek számára. A régi gyarmatkori élet óta nagyot változott a világ. Az azóta hatalmasan ki­fejlődött közép-polgári (főként kereskedő) osztály szükségleteinek a szűkkörű klasz­-szikus iskola nem felelt meg; semmi hasznát sem láthatták. Az új iskolában mindent tanítanak; tanulhatsz ott, amit csak akarsz: latint, görögöt, modern nyelveket, az „angol" csoportjába sorolt irodalmat, természettant, történelmet, algebrát, asztronó­miát, botanikát, kémiát, geometriát, világtörténelmet, hazai történelmet, földmérést, filozófiát, trigonometriát és száz más tudományt. 1787. és 1870 között New York állam „akadémiáidban 149 „tárgy" bukkant fel; 1826 előtt csak 23, 1826 és 1840 között 100 újabb. Természetesen nem minden iskolában, hanem egy részük itt, más részük amott. És nem igazi tudomány- vagy ismeretágak ezek, inkább fejezet­cím-félék. Egységesítő intézkedés nem szab irányt és határt a fejlődésnek, s így az iskola tükörként mutatja a reáliák iránt kigyúlt s lobogó lánggal égő érdeklődést, a „modern tudomány" országának eljöttét. Az academy már nem tisztán főiskolára előkészítő intézmény. Nemcsak az egye­temre nevel; az életre is felvértezi az embert. Továbbá függetlenebb az egyházaktól, a felekezetektől. Átvezet a „public secondary education"-hez, az állami középiskolá­hoz. Testületek, városok és tanulók fizette díjak, tartják fenn, de gyakran részesül állami támogatásban. Magánosok donációi is segítik: ez az erőforrás azóta is talán sehol olyan bőven nem buzog, mint itt. A kurzus tartama nem egyforma; egyik iskolánál hosszabb, másiknál rövidebb. Függ attól is, „angol", vagy „klasszikus" kurzust végez-e a tanuló (az előbbi rövi­debb). A legtöbbször 3—4 évre terjed mégis; különben a régi latin iskola is négy évig okosította a diákjait. A nagy nekibuzdulásban a főiskola (a college) munkájába is belekap az academy, valamint az elemi iskola elvégeznivalóit is revidiálja, hogy biztos alapokra építhes­sen tovább. Ez is olyan vonása az amerikai iskolának, amely ma is jellemzi őket. Az elemi iskola egyik feladata, az írás, olvasás, számolás alapismereteinek közlése (itt úgy mondják: fundamental processes). Nyolc .évi elemi után is üdvösnek látszik azonban, hogy a high school is gyakoroltassa a tanulóival ezeket a készségeket. Európában a főiskola általában a szakképzés iskolája. Itt először revidiálja a tanulónak a közép­iskolában szerzett ismereteit a „College" s úgy tér át fokozatosan a szakképzésre. Ilyen módon gyakran erő- és időveszteség támad a magasabb iskolatípusra való átmene­telek alkalmával, ami azonban szintén elkerülhetetlen ott, ahol az iskolák munkája nincs szigorúan egységesítve. Ennek a kérdésnek tárgyalására szó kerül talán később, a mai középiskola szemrevételekor. Az academy-ről felemlítendő még, hogy ő kezdte el a koedukációt s egyszersmind a leányok magasabbfokú iskolázását. A gyarmat-korszakban szó sem esett még ilyen felforgató újításról; még a zászlóvivő Massachusetts államban sem. A leicesteri academy volt az első, amely 1784-től kezdve, amikor megnyílt, leányokat is felvett tanulói sorába. Ez is nagy lépés volt hát a demokratizálódás útján. Az academy tanítóképző intézet is volt: elvégzése elemi iskolai tanítóságra ké­pesített. Elég volt az azokban a régi" jó időkben bőven. S bizonyára nem minden is­kola dicsekedhetett akadémiát végzett tícserrel. Régen volt. Azóta is megromlottak az állapotok. De mégsem annyira, mint a vén Európában.

Next

/
Thumbnails
Contents