Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

99 a szürke embert is, a legnemesebb értelemben. Azt hiszem, trianoni csonkaságunkban nincs nagyobb erőnk, mint a magyarságunk. Magyarságunk, amely ott dobog a legapróbb gyerek szívében is és pirosra festi arcát. Magyarságunk, amelynek öntudatossá nemesítése legfőbb célja önképzőkörünknek. Ennek a célnak az érdekében használtuk minden eszközünket. Meglátni, megkeresni mindenütt azt, ami magyar. Felolvasóink nagyobb része hazafias tárgyat választott felolvasásra, magyar költők magyar verseinek ismertetését (Vörösmarty hazafias lírája, Petőfi, a hazaszeretet énekese, Ady magyarsága, Az irredenta), magyar regényírókat és zeneszerzőket. Szavalóink nemcsak szóban, de szellemben is magyar költőket interpretáltak, hazafias ünnepélyeink is ennek a gondolatnak voltak hitvallásai. A másik nem értékeinket, hanem csonkaságunkat mutatta meg és vitte bele a trianoni gondolatot a tagok lelkébe. Ahogy első gyűlésünkön kifejezte a vezető tanár úr: az önképzőkörben szegény, hazátlan magyar gyerekek dolgoznak komolyan hazátlan, magyar gyerekekért, Dolgozni nem érdem, de kötelesség, a dologtalanság pedig bűn az egész magyarsággal, a magyar jövővel szemben. Ebben a szellemben indult meg a munka, alakult meg az új tisztikar. Elnök: Svéda Pál, titkár: Vaczulik Tibor, jegyző: Lassan János, pénztáros: Angerler Attila, aljegyző: Jaczkó Gyula, könyvtáros: Réthi József, ellenőr pedig: Kelemen Eduárd lett. Felolvasásainkban részben szakítottunk a mult hagyományaival. A felolvasások tárgya nemcsak irodalomtörténeti, de gyakran zene-, illetőleg festőművészettörténeti volt, A haladás a múlttal szemben ott is kimutatható, hogy ez évben két irodalom- és egy zenetörténeti tárgyú hosszabb szabadelőadás volt, ami természetesen hosszabb munkát igényel. Felolvasóink közül a jelesebbek: Lassan János, Wazek Béla, Bar,na Zoltán, Hennel Arthur, Réthy' József, Vaczulik Tibor (Irodalomtörténet), Jaczkó Gyula, Katona József, Lédig István és Fodor Lászlód (Zenetörténet). Versíróink nagyrésze itthagyta tavaly a kört; most új tehetségek tapogatódzásával telt el az év. Versíróink a következők voltak: Tróbert Adorján, Hennel'Arthur, Lechig István, Varga István, Szabó István és Kulhay Gyula. Bírálóink közül Bada Gyula vált ki. Mellette Wazek Béla, Lassán János, Barna Zoltán, Jaczkó Gyula, Kulhay Gyula és Vaczulik'Tibor voltak a jelesebbek. Jobb szavalóink: Esztergomy György, Szvoboda Rezső, Angerler Attila, Pusztahelyi Géza, Adorján Árpád, Hevesi István, Triger Béla. Zenészeink zeneszámokkal emelték a gyűléseink műsorát. Kiválóbbak: Jaczkó Gyula, Riskó László, Katona József, Wazek Béla voltak. A legjobb munkákat Aranykönyvbe írtuk be. Beírásra került három munka: Lassán János: Vörösmarty lírája (értekezés), Vaczulik Tibor: Csipke-