Katolikus gimnázium, Miskolc, 1927

26 Kedves Micukánk! Fájó szívvel, de az örökkévaló rendelkezésében megnyugodva búcsuzunk Tőled. Bár levetetted halandóságod köntösét, nem haltál meg számunkra, mert mint írva van, a halál sohasem győzedelmeskedik a szellemen. Jóságos lelked, becsületes tiszta jellemed tovább él közöttünk. Kísérje síri nyugalmad mindnyájunk áldása és szeTetete. Isten Veled! Hirschberg Jenő. Német László II. B. oszt. tanuló 1914—1928. A második B-ben gazdátlan lett egy hely. Egy sápadt kis diák nem jön többet az iskolába. Laci meghalt ma reggel, mondották a fiúk. Nem akartuk hinni, pedig igaz volt a hír. Egy zokogó Édesapa Erősítette meg szomorúan: „Nincs diákfiam!" Vigasztaltuk. Talán jobb így, az Isten akarata így. Gyenge kis teste nem járt itt közöttünk. Sovány kis madárarca nem figyel többet. — Törtetett, ki akarta magát vágni a szegénysorból, támasza akart lenni testvéreinek, ha majd felküzdi magát az életpályán. Bátran nézett a jövőbe. Szegény kis szürke szemeiben megcsillant ••a bizalom fénye, de megtörtek a szemek s a pihegő kis test a betegség súlyától összetört. Laci meghalt. Elment ő is, mint sokannyian abba a távoli nagy hazába. Kicsordultak a könnyek a fiúk szeméből. Szerették és sajnálták. Vasárnap délután temettük. Virágos májusi vasárnapon. Napsütés volt. Ott állottunk a sír előtt. A szülők zokogtak, mi meg bánatosan néztünk Német Laci szürke kis koporsójára a sírgödör felett. Eltemettük. Laci, Isten veled! Gogl Dezső.