Katolikus gimnázium, Miskolc, 1927

11 világítás körébe. Főigazgató urunk októberben kezdette látogatását és megszakítva február havában fejezte be, amikor is február 184n elnöklete alatt folyt le a látogatásának eredményeit összefoglaló konferencia. Második ellenőrzőnk plenáris konferenciája április 28-án volt, előtte 5 délután át az osztályfőnöki tanácskozások. A VIII. osztály május 7-én jött utoljára iskolába. Összefoglalásai május 8. és 12. között zajlottak le. A többi osztályok utolsó előadásnapja jún. 14, összefoglalásaik június 15—23. között. Az érettségi szóbeliek Acsay István dr. főigazgató úr elnöklete és dr. Boreczky Elemér miniszteri titkár úr biztosi funkciója, mellett június 18 és 24. között folytak; közben 21. és 22-én Acsay főigazgató úr elnöklete alatt a szokásos évvégi magánvizsgálatok. Az évet június 29-én zártuk be. Az épület egyike az ország legszebb, legegészségesebb iskoláinak. Folyosói szélesek, tantermei világosak, jól szellőztethetők, tornaterme pompásan föl van szerelve. A háború alatt elhanyagolt tatarozás terén sok történt: hála Kováts Gyula dr. tanulmányalapi főigazgató úr, Wájdinger Gyula dr. min. tanácsos úr és Darás Sándor dr. számvevőségi főtanácsos úr megértő és bőkezű gondoskodásának. A kerítések és csatornák rendbetétettek, ablakok átfestettek, a tető kijavíttatott, a tantermek, padok, katedrák új festést nyertek s az idén talán már vászonfüggönyökkel is fölszerelhetjük az egyes tantermeket, amire ai fiúk szemének megkímélése miatt föltétlenül szükség volna. E helyen is mélységes köszönetünket fejezzük ki az illetékeseknek, hozzájuk téve még Jászay Jenő tanulmányalapi főmérnök urat, akinek gondos felülvizsgálása ad pontos szakvéleményt az épület állapotáról és teszi lehetővé a tatarozó költségek kiutalását. A gyermek-lélek pedagógiája mindennél világosabban mutatja, hogy a szépség kisugárzó erejének ellenálni alig lehet: így hát fiaink általában megbecsülték szép intézetünket. Akadt ugyan közöttük szórványosan rongáló, de a szándékos rongálást irgalmatlanul bűntettük, ugyanakkor a figyelmüket a rendnek, a tisztaságnak szépségére hívtuk fel, állandóan zaklattuk őket a szemetelés elkerülésére. Nem eredménytelenül. Messze vagyunk ugyan még a céltól, de a szülői házzal együttműködve lassan elérjük, hogy a középület nem lesz az uralkodó felfogás szerint olyan hely, amelyen mindenki kényekedve szerint kitöltheti zabolátlanságának szeszélyeit. Kérjük is a szülőket meleg szeretettel, hogy fiaikat az iskola megbecsülésére, tisztántartására, bútorainak gondozására serkenteni szíveskedjenek! Az igazgató el van rá szánva, hogy a notórius rongálókat nem veszi föl az intézetbe. Az épület legnagyobb baja, hogy csak félannyi tanuló befogadására ter-