Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

60. tiszte volna, hogy az ez irányban jóformán teljesen képzés nélkül való tanártestületeket oktassa, nevelje, megint nem annyira prédikációk segítségével, mint inkább a sűrű hospitálásai alkalmával tapasztalt tények szeretetreméltó, minden hivatalos nagyképűsködést és hatalmaskodást elkerülni akaró megbeszéléseivel. Az ő tiszte lesz az is, hogy bárminő fáradságába kerüljön is, győzze meg a taxiártestületeket praktikus eredmények alapján, liogy a fegyelmezés leghatalmasabb eszköze a fixlk egyéni kezelése. Vezessen e célból könyvet, törzslapot minden egyes gyerekéről, kétszeres örömmel fogadjon mindent tanárt, akinek a fiukról egyéni közölnivalói vannak. Törje meg a sablonos konferenciák hagyományát azzal, hogy nemcsak ő kapjon a tanártól felvilágosításokat a fiuk felől, hanem ő is tudjon ilyeneket adni a tanárnak hospitálásai és a szülőkkel való beszélgetései alapján. A tanulók úgy menjenek be az igazgatóhoz, mint aki mindent tud róluk, a rosszat épen úgy, mint a jót, még talán inkább a jót és az igazgató győzze meg a tanártestületet arról, hogy ők is így járhatnak el a fegyelmezés szempontjából a legnagyobb eredménnyel. Igazi belső rend és fegyelem csak akkor lesz iskoláinkban, ha az osztályfő törzskönyve nemcsak bűnlajstrom lesz, hanem lajstroma a fiuk minden családi körülményének, lajstroma nemcsak az esésnek, de még inkább a haladásnak, elismerő jegyzéke a fölkeléseknek, a jó felé való próbálkozó és komoly megindulásoknak. Az igazgató minderről csak úgy győzheti meg a testületeket, ha nem sokat prédikál, nem sokat bölcsködik, hanem szó nélkül maga kezdeményez semmiféle fáradságot nem ismerő ilyen irányú működéseket és türelemmel bevárja, hogj' a működések kézzel fogható eredményei erőszak és oktroj nélkül ejtsék gondolkodóba a testületnek legjobbjait. Megvan ugyanis a magyar tanárnak is az a tulajdonsága, mint a magyar embernek általában, hogy nem annyira mondott szóból, mint eleven valóságból lassan, fokozatosan tanul. Egy lélekben elő nem készített rendelkezés itt teljesen céltévesztett volna. A büntetés eszerint az iskola részéről testi nem lehet. Ilyet legföljebb a szülői ház rendelhet el a saját hatáskörében és bár úgy volna, hogy műidig arra valót, ha már él vele. Némely fiúnál lehet rá szükség. De legyünk vele tisztában, hogy csak pillanatnyi vihar szerepe lehet, amely a túlon-túl eltisztátalanodott levegőt egy ózonos villámkirobbanással megtisztítja: s ha állandó következetességgel kezeltük, vagy kezelték volna a fegyelmezendőt, ezt a vihart majdnem mindig el lehetett volna kerülni a szülői háznál is. Miféle büntetéseket szabhatunk hát a termékenyítő fegyelmezés érdekében? Mindenekelőtt világos, ha a szülök bevonását és felvilágosítását, továbbá a tanulók egyéni kezelését mind megannyi preventív eljárásnak tekintjük és teljes buzgalommal keresztülvisszük, minimális szükségünk lesz a büntetésekre. A büntetésnek mindig megvan az az átkos hatása, hogy mozgósítja a szervezet összes kontraerőit, felágaskodtatja őket és így kettős erőpazarlás: egyrészt a fegyelmezett részéről, akinek érzelemvilágát szinte