Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

46 micsoda világ szunnyad benne, amivel meg lehet mozgatni az akarásokat! És hány nevelő probléma merül fel a merő oktatásnak látszó eljárásokban ezenfelül! A kezünk alatt lévő tömeg soha nem homogén. Szükséges tehát az oktatás sikere érdekében, hogy ne csak név szerint ismerjük meg a tanítványainkat, hanem ismerjük az akarata elé tornyosuló nehézségeket, melyeket születés, környezet, tanultság stb. támasztanak. Szükség, hogy figyelemmel kísérjük érdeklődése irányát. Szükség, hogy kitapogassuk azt az Arehimedes-féle pontot, amelyen, át gyönge, vagy démoni hajlandóságú akaratát a jó irányába átfordíthassuk. Szükség, hogy a tömeg minden tagja érezze igazi b ölese ségünket, vagyis azt, hogy nem csudáikozunk rajta, tehát nem is haragszunk érte, hogy egyik gyorsabban, másik lassabban fog fel bizonyos dolgokat: hiszen a tarkaság élettörvény, s aki bölcs, az legalább a legfőbb élettörvényeket átélte és megtapasztalta magában. Szükség, hogy a tömeg az én egyéni, bölcs, állandó segítségem révén maga is megérezze azt a nagy igazságot, hogy adni, segíteni, fölemelni a legszebb és legboldogítóbb érzés a világon. Szükség, hogy a tömeg azt is megérezze, hogy türelmes munka, prólékos, de állandó segítség embereket menthet meg, noha eredménye nem máról holnapra látszik meg. Szükséges, hogy a tömeg s z e r e t et e az egyes gyöngébb felé forduljon azon keresztül, aki fölfogja a gyengét, aki hisz a gyönge talpraállíthatásáhan, aki nem prédikációval, hanem tetteivel oldotta meg az élet legsúlyosabb és legszebb feladatát, aki tehát az élet súlypontját odabillentette, ahova minden romlatlan és elfogulatlan ember, vagy emberpalánta a szíve szerint óhajtja billenteni. Nyilván azért is kell tehát nevelnünk, mert intenzív nevelés nélkül az iskolába összeverődött különnemű tömeg végzetes romlására lehet is, de van is egymásnak. Talán ez az iskola életének legszomorúbb fejezete. Mindenki tudja, hogy tömegek verődnek össze az iskolába, tehát a tömeglélek minden veszedelme együtt van, hogy titkos és nem titkos útakon a jókat megingassa, a gyöngéket pedig megrontsa. Amilyen helyesnek, üdvösnek látszik első pillanatra, hogy minden rendű és rangú növendék egyazon jogok és egyazon kötelességek zászlaja alatt együtt vitézkedjék hosszú évek során át, olyan veszedelmes is ez az állapot, ha a tömeg pszichológiáját vesszük tekitetbe. A tömeg valóban nagyhatalom. Nagyhatalom azon erőknél fogva, amelyek benne rejlenek: hiszen egyesekből tevődik össze. Ha pedig az egyesek akaratában démon és angyal viaskodik, nyilvánvaló, hogy ezer leláncolt, vagy szabad angyal, ezer leláncolt vagy szabadjára eresztett démon kerül itt egymásnak végzetes hatása alá. Mi, szülők, gyermekeinket figyelve, számtalanszor tapasztaljuk, micsoda csuda-dolgokat