Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

40 soha senki sem mert volna még földi relációban sem végtelen értéket tulajdonítani. Valóban: fundamentum aliud nemo potest ponere praetierid, quod positum est, quod est Christus Jesus. Signum cui contradicetur. Ez a mi kultúránk veleje, általánossága. Kultúránk színessége, egyéni zamata pedig ott kezdődik, hogy a keresztény, helyesebben a krisztusi kultúra minden nemzet történelmében megkezdette és kifejlesztette a maga külön életét. A kereszténység csudálatos ereje és mélyen emberi mivolta éppen abban van, hogy gratia supponit naturam, azaz természetfölötti erői nem mákfejelik le az egyéni és faji természetet, hanem beléje oltódva szinte egészen újszerű vegetációt hoznak létre. Ilyen különös vegetáció a keresztény nemzet. Mint vegetáció készségesen nyújt jobbot a többi nemzeteknek, és ennyiben internácionális, mint különös vegetáció azonban éli a maga sajátos, külön életét és ennyiben a természet törvényei szerint exkluzív, azaz sovén, mint a bükkfától és a kőristől különböző tölgyfa. Azt kívánni, hogy hántsuk le a tölgyfáról minden tölgynéműségét azért, mert jobb szeretnők, ha minden faféleség sajátos egyediségét elhagyva egy középszerű, gyermekded fa-kivonattá válnék, végzetes és gyermekes elméletieskedés, mosolykeltő és szeszélyes imperátorkodni-akarása az elméletgyártó észnek, mely elméletei kedvéért a teremtő élet-valóság fölé kívánna kerekedni. Ilyen gyermekes elmélethajszolás az is, hogy az internacionálé és a nacionálé harsogó tényei és biologiai szükségszerűsége előtt szemet hiinyva adjuk fel az egyiket a másikért, vagy a másikat az egyikért és közös nevezőre hozzuk azt a kettőt, ami, mint tény, közös nevezőre hozhatatlan. Azaz nem lehetünk annyira „européerek", hogy nemzeti mivoltunkat megtagadjuk; de nem lehetünk annyira nemzetiek sem, hogy miatta kikapcsoljuk magunkat az európai kultúrközösségből. Ez a kettő élettani adottság s annál inkább ragaszkodunk hozzá, mert jól tudjuk, hogy akik internacionális vallomástételt kínálnak nekünk, szintén mélyen nacionális kultúrát kínálnak, amely a nemzetek között való diaszpóra miatt abban a szerencsés helyzetben van, hogy internacionálisnak látszhatik a munka általános emberi jellege miatt és azért, mert ez elmélet jóhiszemű vallói a keresztény lélek-kultúrát csak fölszínesen élték át, rosszhiszemű zászlótartói pedig mint kulturális inferioritásnak egyenesen ellene vannak. Kultúránk tehát krisztusi és nemzeti. A nemzeti kultúrát a lélek legmélyebb és legszentebb örömei öntözik, mert a lélek, az ember-lélek csak konkrétumnak tud örvendezni. Igen, mi megértjük, hogy az elnyomott és magára ébredt derék ifjú ellen-erőkkel birkózva, Isten segítségében és önmagában bízva diadalmaskodik; ez érthető és elfogadható igazság; de a szívünket ez az igazság mégis Toldi Miklós alakjában dobogtatja meg, mert itt nekünk, magyar embereknek több van, mint igazság, ez a — szépség, a splendor veri, ahogy Aquinoi Tamás mondja. Mi