Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926
32 beléjükvert ismereteket: nein szabad szemelő 11 té vesztenie, hogy az akaratnak egyirányú megterheléséből származó felszabadulását rekompenzálnia kell más irányban. Azaz: ha könnyítettünk az akarat terhein, az ismeretszerzés tökéletesebb módszerei segítségével, az így felszabaduló akarat-energiák rugékonyságát más irányban kell fölhasználnunk. Nagyobb nyomás alá kell vetnünk az akaratot más irányban, olyan irányban, amiben nincsen embertelenség, nincsen természetellenesség. Szorítanunk kell az akaratot nagyobb kötelességtudásra, nagyobb kitartásra, mélyebb elmerülésre, mélyebb és százszázalékos igazságszeretetre, férfiasságra, lovagiasságra, a csalásoknak és hazugságoknak teljes, tökéletes kiirtására. Ha az akaratmunkán egvirányban könnyítettünk, szükségképen gondoskodnunk kell újfajta, emberségesebb nyomásokról, mert az akarat meglétének az a próbája, bírja-e a nyomásokat. Hiszen az akarat nem más, mint az a feszítő erő, mely nem működhetik, ha nincs előtte fal, nincs előtte akadály, amelyet megdöngessen. A gőz is akkor végez munkát, ha lökhet valamit. Az akarat is akkor munkás, akkor van meg, ha feladatokat old meg, azaz a ránehezedő nyomásokat átalakítja üdvösséges, mindnyájunk számára célszerű, harmonikus munkává. Jól van, hogy levettük róla az embertelen nyomásokat. De jaj nekünk, ha az ellágyuló humanizmus holdvilágos ábrándjaitól vezettetve nem gondoskodtunk emberséges nyomásokról, amelyek nélkül minden akarás a levegőbe gőzöl és mérgez, robbant társadalmakat. Jaj nekünk, szülőknek és pedagógusoknak egyaránt, ha nem látjuk ezeket a súlyos igazságokat, Ugyanezokért nyilvánvaló tévedése a szülői háznak, ha nehézségtelen iskolát akar. Nyilvánvaló tévedése a tanítással foglalkozóknak is, akik cukros mézzel óhajtanak gyerekeikből eredményeket kicsiholni. Nagy tévedés: mert az iskola tervszerű ismeretszerzésnek évszázados gyakorlaton kialakult szükségszerű intézménye, amely nagy és mély élményeket teremt a nevelendő lelkében arról, hogy ö nemcsak egyén, hanem társadalmi lény is. Meg kell tehát találnia a nevelendönek az iskolában azokat az eszközöket, melyek egyénisége kialakulásának kedveznek, de el kell sajátítania azokat az erényeket is, amelyek nélkül kompakt társadalmi élet nem lehetséges. Mivel pedig az egyénnek, ha egyoldalúan vezetjük öt, az a tendenciája, hogy az összesség nyakára üljön, nyilván való, kell olyan intézménynek lennie, mely leszállítja őt a magas lóhátról és bölcsen, szépen, hosszú időn át gyakorolt prakszis útján megtanítja öt arra, hogy az egyéniség fája nem nőhet az égig. Szükséges, hogy az egyén, ha magasabbrendű életet akar élni, behódoljon a nagy parancsolatnak: egyéniségedet alkalmas erényekkel alakítsad olyanná, hogy szűnjék meg, szülessék újra s mint kiképzett és megzabolázott egyéniség illeszkedjék bele e nagy egésznek, a nemzetnek, a társadalomnak, az egész emberiségnek harmonikus életébe. Stirb und iverde.
