Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

14 Nagy sziv, mely rezonálni tudott minden szépre, minden jóra, mely lelkesedni tudott őszintén, nemesen ennek a megtiport népnek csodaszép, szomorú történetén, nyelvének próféták ajkán megpendült gyönyörű zengésén . , . Tiszta szem, mely a jelszavak tömkelegében is biztosan látta a keresztény erkölcs, a magyar hazaszeretet üdvözítő útját. Jóbarát, aki — ha kell — meg tud halni érted. A legigazabb lélek, aki világokat tudott keblére ölelni s akinek ellensége nem volt . . . Csodálatos gyermek, aki a szüleit, testvéreit kimondhatatlanul szerette, aki beteges édesanyját, apját a pelikán önfeláldozásával ápolta, dajkálta . . . Aki még az állatokat is valami csodálatos módon szerette, aki boldog volt, ha istápolhatott valakit, valamit, ami tehetetlen, kicsiny volt és gyámolitásra szorult. . . A legemberibb ember volt, akit sem könny, sem szó, semmi bánat, semmi fájdalom nem tud eléggé megsiratni. . , * Tanár is volt... és tanította az ifjúságot nemcsak írással, szóval, hanem a gerincességével, az egyenességével, a becsületességével, a keresztény voltával, a hazaszeretetével, az élete példájával is. Tanar volt, aki így tanított: „Tényezőket akarunk adni bennetek a nemzeti életnek, akikben elolthatatlanul él a kötelességteljesitésnek a kategorikus imperatívusa, az ismeretszerzés olthatatlan vágya s az ősi rögért élni-halní tudás elszántsága." „Feddhetetlen jellemű, egész férfiakra van ma szüksége szegény, megtépázott hazánknak. Nem pillanatnyi lelkesedés sziporkái kellenek ma, hanem önmegtagadó, az izmok elernyedéséig, a velők oszlásáig ható, áldozatos cselekedetekben tündöklő hazaszeretet, ha meg akarjuk érni a feltámadást." „Kívánatos, hogy az egész új magyar generáció vir integerekből álljon egy szálig s akkor Magyarország is integráns lesz." „Jegyezzétek meg jól, hogy sem az egyéni, sem a köztekintélyt mesterségesen csinálni nem lehet. Annak teremnie kell, azzal a szigorú törvényszerűséggel, amellyel egy syllogizmus• zárótétele következik az előzményekből. Ennek pedig praemíssái az eszmék igazsága, de különösen az érzület nemessége s a cselekedetek nyílegyenessége." „Benne vagyunk a magyar éjszakában , . . bizony mondom nektek . . , ma kifosztva, megalázva, felnégyelve ott vagyunk, hogy Ádám szavaival ostromolhatjuk az Eget: Uram, rettentő látások gyötörnek... mi sors vár reánk, megy-é előbbre fajunk, lesz-e jutalma annyi nemes kebel szenvedésének?" Tanár volt, aki a magyar evangéliumot hirdette ... de élte is . . .