Katolikus gimnázium, Miskolc, 1916

VIII. Iskolánk és a háború. Folytatjuk, ahol elhagytuk. Pedig azt reméltük, hogy ez az iskolai év a béke jegyében fog lefolyni. Még most is a duló, rettenetes háború zavarja csendes, mívelő munkánkat. Feladatunk nagy és nehéz. A fejlődő ember sorsa és jövője van ránk bízva. Igyekezetünk az, hogy a hazának, a társadalomnak derék embereket adjunk, kiknek lelke nemes, érző és értékes legyen. Ebben az iskolai évben zavartalanul folytathattuk munkánkat iskolánkban. Ismét délelőtt tanítottunk, miáltal minden tárgy visszanyerte teljes óraszámát. Az idén már tanítottuk a tornát, a szépírást és a rendkívüli . tárgyakat az ének kivételével. A tanítás tehát a régi mederben folyhatott, de nem olyan eredménnyel, mint a békés időben. Ennek oka a rendkívüli háborús állapotokra és az iskolai év alapos megrövidülésére vezethető vissza. Az előbbi két háborús év zavaró viszonyaihoz ebben az évben nagy mértékben hozzájárult a világító hiánya is. Hány családnál van kőolajjal való világítás, s ennek hiánya miatt hány család gyermeke volt kénytelen a rövid téli napokon a tanulást elhanyagolni! Az ilyen csekélynek látszó dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni, hanem gondolkozni kell felette ! A tanításban csak némi szünetelés, fennakadás állt be és pedig a tüzelőanyag hiánya miatt voltunk kénytelenek hat napra beszüntetni a tanítást. Némely intézetben hetekig szünetelt a tanítás, így más intézetekhez képest szerencsések voltunk*. Bárcsak így lenne jövőre is! Maga a tanév az idén is alaposan megrövidült. Október elsején kezdtük meg és május 26-án fejeztük be a tanítást. A sok rendkívüli körülmény között vigasztalást nyújtott az, hogy nem kellett az órák leszállításához folyamodni, mivel a tanárok száma megszaporodott. Mult évben beszámoltunk azzal, kik a katonák az intézet tanárai közül. Az idén sem vagyunk teljes létszámban. Rézler Gyula katonai szolgálatot teljesít, Pózna Lajos orosz fogságban van, Frideczky József