Katolikus gimnázium, Miskolc, 1914

tötte el, szívesebben egyedül, mint olyanokkal, akik áhítatában esetleg zavarták volna. A szülői ház, különösen édes •&nyja iránti vonzalmát a távolság, mint minden igaz érzést, csak erősítette. 1904.-ben sikerrel letette az érettségit, elérkezett a pályaválasztás ideje. Szülei jogi pályára szánták, ő maga ingadozott a jogi s tanári pályák között. Végre is győzött lelkének idealizmust szomjazó vágya; a budapesti Tudományegyetem földrajz-természetrajzi szakára iratkozott, hogy állandó szerelme tárgyát, a természetet, a maga mivoltában tudományosan is megismerje. Az előadásokon otthon érezte magát s megilletődéssel szívta magába a természet birodalmának ezernyi-ezer szépségét, bűbáját s ahogy növekedtek ismeretei, melyeknek gyarapítására időt, fáradságot nem sajnált, oly mértékben lett tudatossá s igazán értékes sajátjává természetimádata s evvel együtt mind mélyebbé istenfélelme; Istent, mint a teremtés alkotóját s fenntartóját lelkének egész melegével, hitének minden odaadásával ölelte körül. Megszerezvén a tanári oklevelet, leszolgálta önkéntesi évét a csász. és kir. 12. gyalogezrednél; a kötelességteljesítés akkor már régen vérévé vált; ott is becsülettel megállta helyét. 1909 őszén a székesfehérvári főreáliskolához került, mint gyakorló tanárjelölt, onnan a budapesti III. ker. áll. főgimnáziumban kapott helyettes tanári alkalmazást. Innen 1912 év őszén hozzánk helyezték el s itt nevezték ki rendes tanárnak 1913 deczember 31-én. Két évet töltött közöttünk. A gondjaira bízott ifjúságnak szerető atyja volt, elnéző, megbocsátó, a végletekig türelmes, minden gyengeség nélkül; a természetet megszerettetni tanítványaival, könnyű volt neki; megható volt látni, amikor egy-egy csapat diák élén majd itt, majd ott tűnt fel kedves alakja; vitte őket az emberiség ős tanító-mesteréhez, ki a természethez, hogy megismerjék, megértsék szavát; ez