Katolikus gimnázium, Miskolc, 1914

35 megkímélte, de a járvány meglepte és vérhast kapott. — Ebből kigyógyult, haza jött, hogy szeretett szülei körében töltse el utolsó pihenő napjait. Megerősödve és a kórral megküzdve indult újból útnak már mint zászlós szeretett hazánk földjének védelmezésére. Homonnánál küzdött hősen, míg 1914. november 27-én egy golyó szíven nem találta és ki nem oltotta nemes életét. Haláláról nemsokára értesültünk magánlevél útján, de nem akartuk elhinni. Aggodalmunk azonban egyre nőtt, mivel ezután nem jött tőle a szokott levél senkihez sem. Kutattunk, kérdezősködtünk, míg végre március 12-én hivatalos értesítés nem jött haláláról. Mély megdöbbenés és fájdalom szállta meg mindenki szívét. Hiszen mindenkit szeretett és mindenki szerette őt. Szülő, rokon, kartárs, ismerős, tanítvány mind imádta a valóban tökéletes embert. Ember volt ő a maga valóságában minden hiba nélkül. Nem vagyunk emberek ha azt mondjuk, hogy a kevés igazi értelmében vett jó embereknek a legelseje volt. Vesztességünk nemcsak a mienk, hanem a társadalomé is, az emberiségé is, amelynek dísze és mély erkölcsi alapokon nyugvó oszlopa dőlt ki vele. Nemes lelkének üdvéért ápril. 12-én tartottuk a gyászmisét, amelyen Papp Lóránt kartársunk mondott beszédet az ifjúsághoz. Követésre méltó példa gyanánt állította elébük a hőst, egyházának hű fiát, szeretett tanárukat, a társadalom kiváló tagját és intézetünk díszét. A gyászistenitiszteleten jelen voltak a közélet kiválóságai, az iskolák küldöttségei és mindazok, akik szerették. A gyászmise után a tanári kar gyűlést tartott, amelyen jegyzőkönyvbe foglalta emlékét, érdemeit. Emlékének megőrzésére elhatározta, hogy márványtáblán fogja megörökíteni nevét az intézet előcsarnokában és alapítványt gyűjt az ő nevére. Szontagh Tibor kartársat pedig felkérte, hogy szíveskedjen megfesteni arcképét a tanári terem részére. Jegyzőkönyvi másolatot küldtünk a bánatos szülőknek, akik hü és szeretett gyermeküket gyászolják Benne. Fájdalmunkról és veszteségünkről gyászlapot adtunk ki. Ugyanígy tett a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Muzeum-Egyesület közművelődési osztálya is, amelynek könyvtárnoka volt. Igen sok helyről kaptunk részvétnyilvánításokat. Emléke örökké él lelkünkben, nemességét pedig követésreméltó például állítjuk az ifjúság elé! Katonai szolgálatot teljesítő kartársaink Zipser Sándor kivételével, ki Beszterczebányán irodai szolgálatot teljesít, mindnyájan kivették részüket a harctér fáradalmaiból. Fogel Sándor dr. az északi harctéren volt, de súlyos betegségbe esett s ezért felmentést kapott a katonai szolgálat alól. Kuharik József volt a déli és északi harctereken, kétszeri