Katolikus gimnázium, Miskolc, 1913

lehetnek jelen, hogy ne történjék semmi olyan, ami botrányt kelthetne, vagy sértő lehetne. Az öfödik törvény is enyhébben jár el, amennyiben az igazgató engedelméhez köti a szinház látogatását. Egyúttal eltiltja a tanulókat attól, hogy színdarabokat játszanak. A tanulók szórakozásának olyannak kellett lenni, hogy az igazán tanulóhoz illő legyen és ne sértsen mást és ne ütközzék tiltott dologba. Nyáron ne fürödjék szabadban; az öfödik törvény megengedi a fürdést, de csak a hatóság által kijelölt helyen és pedig úgy, hogy a közönséget lehetőségig kerülje. Ne csónakázzék a tanuló, mert könnyen végzetessé válhat reá. Télen tilos a csúszkálás és a szánkózás. Szigorúan tiltják a törvények a dohányzási, amely még nem való a tanulónak. A sétálási és a szolid üdülést megengedik, de szórakozásuk közben tartózkodjanak minden rossztól. Nem szabad az ablakokat kitörni, a kertekben, az erdőkben és a mezőkön kárt okozni. A negyedik törvény még a halászatot, rákászaíof, vadászatot, a galambok és más madarak tartását is eltiltja. Az utóbbi kettőt azért, mivel költséges s fölösleges kiadást okoz vele szüleinek a tanuló. Tartózkodjanak minden illetlen és törvényekbe ütköző áologtól. Ezért ne hordjon a tanuló magával fegyvert, botot, ne veszekedjék, ne zavarogjon és ne lármázzék. Óvakodjék a kötekedéstől, birkózástól, lökdöséstől, faszigálásfól. Ne dobálózzék kővel, hólabdával, ne bigézzen s ne firkálja be a falakat. A más rangúakat, koldásokaf, mesterembereket, a más nemzetiségűeket és vallásúakaf ne sértse meg, hanem becsülje meg, mint embertársát. Az ötödik törvény tiltja más vagyonának megcsonkítását, különösen eltulajdonítását. Ne terjesszenek nyugtalanító álhírekef. Óvakodjanak hamis ürügy alatt és címen gyűjtögetni. Szigorúan tilos valakit a katonai szolgálat megszegésére csábítani, vagy pedig arra segélyt nyújtani. Végül ne káromkodjanak, ne sértsék az Istent, ne esküdözzenek, ne szidalmazzák egymást, amik másokat sértenek és a tanulókat eldurvítják. Az öfödik törvény eltiltja a tanulókat attól, hogy az igazgatót, vagy a tanárokat fáklyás zenével tiszteljék meg, ami — úgy látszik — eddig szokásban volt.