Katolikus gimnázium, Miskolc, 1912

II. Rendkívüli tárgyak az 1911—12. tanévben. Az a mostoha bánásmód, amellyel középiskoláink túlnyomó többségében a rendkívüli tárgyakat kezelik, megdöbbentő. Nem helyeznek az iskolafentartók elég súlyt arra az igazán nagyfontosságú két-három tárgyra, amelyek pedig a kibontakozó ifjúi lélekben a hármas egy eszményképet volnának hivatva kifejleszteni. E három tárgy: az ének, a gyorsírás és a kézimunka, a slöjd. Az 1912. évi nagy szünidőben az iskolánkhoz beküldött 200 értesítőt átnéztem a rendkívüli tárgyakat illetőleg. Felhasználom az alkalmat és kérdést teszek a középiskolák vezetőihez, hogy miért nem küldenek minden egyes középiskolához egy-egy példányt az évvégi iskolai értesítőből? A miskolczi kir. kath. főgimn., jóllehet az országban levő 214 középiskola mindegyikének küldött értesítőt, cserepéldányt csak 200-tól kapott. A többiek nem küldöttek. E 14 között még állami középiskolák is vannak, mint pl. a fehértemplomi áll. főgimn., az ung vári áll. főreál, 2 ág. h. ev., 1 g. kath., 1 g. kel., 4 kath., illetve rendi, 2 ref., 1 rabbiképzővel kapcsolatos és 1 leánygimnázium. A következő rövid áttekintésben az érdeklődők bizonyára találni fognak érdekeset. Hogy e közleményemben foglaltak nem adják kimerítő leírását az állapotoknak, a dolog természete szerint érthető. És így, ha valahol esetleg adataim eltérnének a valótól, kérem az illetékeseket, a korrekció megejthetése céljából méltóztassanak észrevételeiket a szerzővel közölni. Akkor, amidőn az életben a zenetanulás mindjobban s örvendetesen terjed, az általános műveltséget adni szándékozó középiskola ebben sem tud a mai korral összhangba jönni s vele lépést tartani. A felekezeti középiskolák azok, amelyek fentartói áldozatot nem kiméivé, vezetők s hozzáférhetővé teszik tanulóik előtt a zeneelmélet elemeit olyan módon, hogy az órarendbe beillesztenek a budapesti és 3