Katolikus gimnázium, Miskolc, 1912

160 m. kir. minisztérium megbízásából f. é. április hó 2—5. napjain látogatta meg iskolánkat, hogy a latin nyelv tanításának módszerét és eredményét megfigyelje, különös tekintettel a kezdő fokon alkalmazott módszerre. Az összes osztályok latin óráinak meglátogatása és az írásbeli dolgozatok átnézése után a latin nyelv tanáraival tartott értekezleten közölte a tanárokkal látogatása alkalmával szerzett tapasztalatait s a latin nyelvi tanítás eredményének biztosítását célzó gyakorlati útmutatásait. 6. A tanulók vallási, erkölcsi és fegyelmi állapota. A tanulók a zord téli időben csak vasár- és ünnepnapokon, máskor egész éven át minden nap szent misére jártak és vasárnapokon szent beszédet hallgattak az igazgató és a tanári kar felügyelete mellett. Az előadásokat mindig rövid áhítatos imával kezdték és végezték. Március 7., 8. és 9. napjain végezték a húsvéti szent gyakorlatokat, melyeken a tanári kar is megjelent; halottak napján a gyászistentiszteleten, hamvazó szerdán és szent Balázs napján a vallási szertartásokon részt vettek s megjelentek a keresztjáró héti és úrnapi körmeneteken, ugyancsak tanáraikkal. A kathclikus tanulók az iskolaév folyamán négyszer végezték a szent gyónást és áldozást. A nem katholikus tanulók saját lelkészeik rendelkezése szerint gyakorolták vallásukat és azoktól nyertek oktatást a vallástanból. A tanév elején átadtuk a tanulóknak fegyelmi szabályaink egy-egy példányát, részint tájékoztatóul, részint azért, hogy a szülők vagy helyetteseik közreműködését is megnyerhessük. Azonkívül szept. 5-én felolvasták és megmagyarázták az osztályfőnökök a fegyelmi szabályokat a tanulóknak. Az erkölcsi és fegyelmi állapot intézetünknél jónak mondható, mert 386 tanuló kapott jó, 125 szabályszerű magaviseletű érdemjegyet, kevésbbé szabályszerűt 4 tanuló. Az erkölcsfegyelmi állapot tehát intézetünkben elég jó volt. A vétségek nagy része gyermekies pajkosságból, vagy meggondolatlanságból eredt s így a fenyítések is nagyobbára szaktanári és és osztályfői, de 20 esetben igazgatói megdorgálásból állottak, tanári szék elé egy tanulót sem állítottunk. Habár a tanári testület mindenkor egyik legszentebb kötelességének tartotta őrködni a gondjaira bízott tanuló ifjúság erkölcsi magaviselete fölött, e helyütt még sem mulaszthatjuk el a szülőket és szülőhelyetteseket arra figyelmeztetni, hogy gyermekeik, illetőleg a reájuk bízott tanulók erkölcse fölött éber figyelemmel őrködjenek és a tantestületet nemes intencióiban szüntelenül támogassák a házi nevelés szigorúbb eszközeinek alkalmazásával is, mert az iskola nevelői és tanítói eljárásában csak úgy haladhat előre, ha a szülők említettem támaszára számíthat, vagyis ha a szülői ház