Katolikus gimnázium, Miskolc, 1910

24 3. A névmások használata. I. Kazinczynak az a törekvése, hogy a személyes névmás többes második személyével akarta kifejezni az udvarias megszólítás egyik faját, Marmontel következő sorain alapszik: „a betsület ellen légyen egymást tegetni, hanem hogy úgy illik mondani, Ti, ha tsak nem testvérek: qu'il n'étoit pas de la politesse de se tutoyer et qu'il falloit se dire vous, á moins qu'on ne fűt frére et soeur" 157. Majd Korali, a mese (A próbára vetett barátság) egyik szereplő személye, arra kéri Nelsont, hogy magyarázza meg neki: „honnan jöhet az a nevettséges szokás, azt mondani, Ti, mikor az ember tsak egynek szól. — Az édes leányom, az embernek kevélységéből és gyengeségéből származik: érzi, hogy igen kicsin dolog az, mikor tsak egy, igyekszik azért kettőztetni és sokasíttani magát képzelődésében: d'oú peut venir ridicule usage de dire vous en parlant á un seul — Cela vient, mon enfant, de l'orgueil et de la faiblesse de i'homme: il sent qu'il est peu de chose quand il n'est qu'un; il táche de se doubler, de se multiplier en idce". Az indiai Koralit oktatják itt az európai udvariasság nyelvére, vagyis a francia udvarias megszólításra, amely vous szóval és a többes szám 2. személyével él kifejezésére. így inkább gallicismus, mint germanismus volt Kazinczy ez édes selypítése. II. Báróczitól tanulta Kaz. a visszaható névmásnak ezt a fordítását: Ki szerette inkább magát, mint e két vitéz?: wer liebte sich mehr als die tapfern, Crimox und Carbar? — mert ime, mint a következő példák igazolják, a mester is fordította a kölcsönösség jelentésével a visszaható névmást. Pl.: Ti, ó egek! ti utálnátok egymást, azt mondgya továbrá! de kik szerethetnék magokat, ha oly jó, oly nemes szivek nem alkhatnak meg edgyütt: vous ő ciel! vous hai'r, reprit-elle! et qui s'aimera si deux coeurs si bons, si vertueux, ne s'aiment pas? 171. — Értsük meg hát magunkat: commen^ons donc par nous entendre 390. (Kaz. Értsük meg hát egymást 24.) butsut veszünk egymástól; mi, a'kik, ha akartad volna, soha meg nem szüntünk volna egy másért élni, magunkat viszont szeretni: nous qui jamais . . n'aurions cessé de vivre l'un pour l'autre, de nous aimer 270. (Kaz. egymásért pihegni, viszontszeretni egymást 221.) III. Igen gyakran találkozunk az „az" mutató névmás idegenszerű használatával. Csak egy pár példát idézek. Gyászos adomány, azt mondod, azt meg nem foghatom: C'est, dites-vous, un don funeste: je ne le coneois pas 193. — Bárha nagyobb is titkod az enyémnél, ne félj, hogy ki beszéljem azt: Votre secret fút-il plus important que le mien, ne craignez point que je le répande 382. — Érzettem a sebet, vérzeni engedtem azt: Ich fiihlte die Wunde liess sie bluten 74. — de annak fogja az ég azt a vétket tulajdonítani, a ki szükségképen okozta azt: aber der Hitnmel wird dieses Verbrechen dem zurechnen, der es nothwendig ge-