Katolikus gimnázium, Miskolc, 1910

143 vettek s megjelentek a keresztjáró héti és úrnapi körmeneteken, ugyancsak tanáraikkal. A kath. tanulók az iskola év folyamán négyszer végezték a szent gyónást és áldozást. A nem kath. tanulók saját lelkészeik rendelkezése szerint gyakorolták vallásukat és azoktól nyertek oktatást a vallástanból. A beiratkozás alkalmával átadtuk a tanulóknak fegyelmi szabályaink egy-egy példányát, részint tájékoztatóul, részint azért, hogy a szülők vagy helyetteseik közremü ködését is megnyerhessük. Azonkívül szeptember 5-én felolvasták és megmagyarázták az osztályfőnökök a fegyelmi szabályokat a tanulóknak. Az er kölcsi és fegyelmi állapot intézetünknél jónak mondható, mert 333 tanuló kapott jó, 134 szabályszerű magaviseletű érdemjegyet, kevésbé szabályszerűt 3, Az erkölcs-fegyelmi állapot tehát intézetünkben, amint látható, általában véve elég jó volt; a vétségek nagyrésze gyermekies pajkosságból, vagy meggondolatlanságból eredt és igy a fenyítések is nagyobbára szaktanári és osztályfői, de 20 esetben igazgatói megdorgálásból állottak, tanári szék elé 2 tanulót kellett állítanunk. Habár a tanári testület mindenkor ' gyik legszentebb kötelességének tartotta őrködni a gondjaira bízott tanuló ifjúság erkölcsi magaviselete fölött, e helyütt még sem mulaszthatjuk el a szülőket és szülőhelyetteseket arra figyelmeztetni, hogy gyermekeik, illetőleg a reájuk bízott tanúlók erkölcse fölött éber figyelemmel őrködjenek és a tantestületet nemes intencióiban szüntelenül támogassák, a házi nevelés szigorúbb eszközeinek alkalmazásával is, mert az iskola nevelői és tanítói eljá rásában csak úgy haladhat előre, ha a szülök említettem támaszára számíthat, vagyis ha a szülői ház fegyelmezése harmonikusan karöltve halad az iskoláéval. Ugyancsak helyénvalónak tartjuk e sorokban a vidéki szülőket arra is figyelmeztetni, hogy gyermekeik elhelyezésénél a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel legyenek, hogy azok az iskola követelményeinek minden tekintetben megfelelhessenek s testi épségöket, szellemi haladásukat és erkölcsiségüket a szülői házat pótló otthonuk ne veszélyeztesse 7. A Mária-kongregáció megalakulása intézetünkben. Minden kor megszülte a maga nagy embereit, minden időnek meg volt a maga korszerű intézménye. Végig lapozva a történelmet látjuk, hogy a beteg emberiséget a szükség órájában mindig gyógyítgatja valaki; születik egy bámulatos egyéniség, vagy létesül egy intézmény. Korunk társadalma, —• nem minden alap nélkül — folytonosan panaszkodik, hogy az iskola nem nevel, hanem csak tanít. Szinte közvélemény az iskola kizárólagos intellektuális irányzata s már szállóigévé lettek az ilyenforma kifejezések: Jellemeket kell képezni!" „Ne csak tanítsunk, hanem neveljünk is." A társadalom hangosan követeli a jellemeket, a karaktereket. Pedagógusaink, társadalom-tudósaink, nagy gondolkozóink érzik, hogy az egyoldalú intellektuális képzés nem igen használ az akaraterőnek, a tevékenységnek. Másrészt az ifjúság őszinte barátai, akik bennök a jövő társadalmának tényezőit látják, — a szülők, a lelkiismeretes orvosok könnyezve panaszkodnak ifjúságunk erkölcsi sűlyedtségéről, a letört fonnyadó virágról, a sorvadó testről. Ijesztően szomorú bizonyítékokat tár elénk a statisztika. Nem az éhezőnek nyújtott falat kenyér-e ilyen körülmények között az iskola keretében az olyan intézmény, amely céljáúl tűzi ki: a karakterek képzését, a tiszta, szűzies ifjúságot; az akarni tudó és akaratát tettekben kiváló nemzedék alakítását ? Nem a fuldoklónak dobott mentő deszka-e az olyan egyesülés, ahol az ifjúságot a legszentebb, a legtisztább, a szeplőtelen