Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908
57 melyet 1849-ben felfüggesztettek és ellenkezett a pragmatica sanctioval, melyet Magyarország 1723-ban az uralkodó házzal kötött. De később ezeket az engedményeket is megsokalták. Goluchowszki, az októberi diploma szerzője, nemsokára elbocsáttatott s helyét Schmerling foglalta el, ki 1*61. február 26-án egy pátenst adott ki, mely még szorosabban kapcsolta Magyarországot Ausztriához. Tudták azonban jól, hogy ez az alaptörvény csak úgy léphet életbe, ha azt a magyar országgyűlés elfogadja. Azért ápr. 2-ára országgyűlést hívtak össze. A magyarok mindnyájan megegyeztek abban, hogy ezt az alkotmányt nem fogadják el, csak abban volt nézeteltérés, hogy vájjon felirattal vagy határozattal adják ezt az uralkodónak tudtára. A határozat pártján is voltak jeles politikusok, akik Deákkal ellentétben, meg akarták szakítani az alkudozások fonalát, de a nemzet többsége, mely Deák után indult, nem fogadta el ugyan törvényes alapnak az októberi diplomát, de nem akart gátat vetni a kiegyezés lehetőségének és ezért a királyi leiratra felirattal akart válaszolni. A döntés elé aggodalommal és szorongó várakozással nézett a nemzet, mert mindenki érezte, hogy a haza sorsa forog kockán. Május 8-ára volt kitűzve a királyi leirat tárgyalása, ekkor kellett volna Deáknak a felirat és eshetőleg ellenfelének, Teleki Lászlónak, a határozat indítványát megokolni. De ezt egy nem várt esemény lehetetlenné tette, mert Teleki László gróf a gyűlés előtti éjjel nagy lelki küzdelmek után öngyilkosságot követett el. A gyűlést ezért Deák kívánságára május 13-ára halasztották, midőn Deák a ház feszült figyelme közt elmondta beszédét javaslata érdekében. Kolos Dezső. IV. Gutta cavat lapidcm, non vi, sed saepe cadendo. (Házi.) Magyarul: A csepp kivájja a követ, de nem erejével, hanem gyakori esésével. E szavak Ovidius után lettek szállóigévé. A közmondás már mint természeti kép is igen érdekes. A csepp a semmiség; ereje, súlya a kőhöz képest úgyszólván, nincs s mégis kivájja a követ, az erőst. A csepp, amely leesik és többé nem szerepel, romboló hatással van a századok viharaival dacoló kőre ... Hogyan lehetséges ez ? f A közmondás megmagyarázza: Úgy, hogy gyakran esik reá. Az első esésnek nem marad nyoma. Nem marad nyoma a második, harmadik esésnek sem. De ha a csepp már néhány százszor esett le a kő ugyanazon helyére, kezdjük észrevenni, hogy az esések helyén az érdes kő sima, a csiszolt kő pedig egyenetlen lesz. Később már gödröcskét látunk, mely lassan tetemes mélyedéssé nő. Ez lassan történik, észrevétlenül. Minden esésnél egy gondolatnyi mosódik ki a kőből. A sok kicsi sokra megy s így a^övön mégis,meglátszik az eredmény. Ez a természeti kép magyarázata. És érdekes, mily jól talál e kép az emberi természetre. Az ember természete hasonlatos a kőhöz; kicsinek, jelentéktelennek látszó tetteink a cseppek, melyek bármily csekélyek legyenek is, behatással vannak természetünkre, jellemünkre.
