Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

54 barangoltam volna ott, ha a favágókra nem akadok. Ezek aztán útba igazítottak s én örvendezve mentem haza. Egy társa: Ez egy kicsit veszedelmes kaland volt s megtanulhatjuk belőle, hogy ha veszélybe esünk, ne veszítsük el bátorságunkat, hanem igyekezzünk a veszélyből kimenekülni. Egy fiu (felkiált): Ki bánta meg, hogy eljött!? Egy társa: Mit!? Megbánni? De hogy is lehet ilyet kérdezni? Avagy nem kellemes az, hogy oly sok szépet láttunk, oly sokat megismertünk és hogy célunkat elértük? Egy komoly arcú fiu: Igen társaim ez mind szép, de midőn a természet e szépségeit élvezzük, jusson eszünkbe Isten, aki ezeket megteremtette s adjunk hálát ezért a sok szépért, jóért és ismeretért, amelyeket a kirándulásunkon szereztünk. A vezető: Igazad van, de induljunk, mert szüleink aggódni fognak; hanem ha annyira tetszik ez a vidék, kijöhetünk másszor is. A csapat: Úgy van! Kijövünk! (S vidám énekszóval hazafelé indulnak a keskeny erdei úton.) Id. Lang János. II. Az objektív történeti előadás ritkasága. A régebbi időben azt vélték, hogy a történetíró teljesítette kötelességét, ha az eseményt egyszerűen leírta. Az igazi történetíró feladata azonban az, hogy elsősorban magát az eseményt, annak okát, az egyes részek között levő összefüggést s végre az esemény következményeit részletezze. Ily sok feladat követketkeztében nem is csoda a tévedés. De a történetíró tévedése kétféle lehet, vagy önkénytelen vagy önkényes. Az önkénytelen tévedés oka legtöbb esetben a megfigyelés töredékessége. Mert valamely eseményt csak akkor írhatunk le pontosan, ha megfigyelésünk is tökéletes. De ha valamely esemény előzményeinél nem lehettünk jelen, vagy ha az eseményt nem figyelhettük meg teljesen, vagyis a körülmények kényszerítettek az esemény színterének elhagyására, akkor megfigyelésünk töredékes lesz, még pedig időben. Ha pedig egy oly eseményt akarunk leírni, melynek részei egy időben, de különböző területen folynak le, akkor megfigyelésünk térben lesz töredékes, nrvel mi egyszerre csak egy helyen lehetünk. Azonban valamely esemény leírása nem történik mindjárt a megfigyelés után s míg az esemény irodalmi alakot nyer, addig az ember egy képességére, az emlékezetre van bízva annak megőrzése. De az emlékezet gyarlóságánál fogva hamar felejt s mi meg leszünk fosztva az esemény pontos ismeretétől. Ez történik Cserei Mihálynál is, aki, mint munkájában említi, Zrinyi Miklós gróf halálát Bethlen Miklóstól hallotta s mégis, ha leírását Bethlenével összehasonlítjuk, azt fogjuk látni, hogy sok tekintetben különböznek egymástól. Azonban gyakran megtörténik, hogy a történetírók olyan eseményeket tárgyalnak, amelyek századokkal a történetíró születése előtt történtek. Ilyenkor, valaamint, ha megfigyelésünk töredékes, vagy ha bizonyos részeket