Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

21 Dél felé járt az idő, a mikor az áll. főreáliskola figyelmes igazgatója szives kalauzolása mellett megtekintettük a reáliskola helyiségét s főleg a rendkívül gazdag és szép tertmészetrajz-vegytani szertárát, a hol az igazgató úr igen tanulságos előadást tartott ifjúságunknak. Délután kimentünk a vadregényes, fenyvesekkel koszorúzott Zólyomvölgybe, mely a körmöcziek kedvenc kirándúló helye. Néhány csinos nyaraló is van itt, meg egy honvédemlék és kápolna. Május 18-án, kedden indultunk Selmeczbányára. Az út Garamberzenczétől Selmeczbányáig a keskenyvágányú vasút kis kocsijaiban nyomorúságos és kényelmetlen volt, de azért mulattunk rajta; mert időnk és jókedvünk olyan volt az egész kirándulás alatt, mintha csak rendelve lett volna. A pályának Bélabányától nagy emelkedései vannak s a vonat nagy erőlködéssel küzdi föl magát. Folytonosan kanyarog, majd a Szittnya s csaknem mindjárt utána a hires kalvária tűnik elő. Az 1011. m. magas Szittnya, mely legmagasabb csúcsa a Magyar Érchegységnek, gyönyörű látvány, sziklás tetejével, melyen menedékház is van, kiemelkedik az egész vidéken. Vele szemben a kalvária magas bazaltkúpon. Elmegyünk Kisiblye mellett, boldogult Erzsébet királyné emlékére nagy E betűt vágtak ki az erdőből. A leányvár is előbukkan, majd a város házai, — Selmeczen vagyunk. Mint mindenütt, hol az eredetet keressük, úgy Selmeczbánya történeténél is homályba, mondába burkolózik a kezdet. Hogy a bányászat volt a város keletkezésének oka, az kétségtelen, de hogy mikor keletkezett, azt eddig még nem tudjuk, de valószinülng már a rómaiak idejében volt itt bányászat, mint azt egyes, rég elhagyott bányák művelési módjának még fenmaradt nyomaiból következtetni lehet. A magyarok bejövetele előtt Nagy Morvaország határai messze benyúltak le a Kárpátoktól, melynek központja a mai Nyitra volt. Akkori időben 745 körül Kr. u. épült a régi Selmecbánya. A város alapját szlávok vetették meg. A 14-ik században kapta a város a Sebenicz nevet, mert a bányászok a nyert arany, ezüst érceket nem tarthatták meg magúknak, hanem át kellett adniok uraknak, aki őket fentartotta. Innen a név. mert a szláv „sebe nic" egyértelmű a latin „sibi nihil" szóval; magyarul: magának semmit. II. Ulászló idejében, 1510-ben említtetik a város először Selmeczbánya néven. 1118-ban a templariusok telepednek le, ezek építették Óvárat, melyet kétszáz éven át bírnak. Selmeczbányát a tatárok teljesen feldúlták, lakosait kiirtották. IV. Béla újraépíti a várost és németekkel, szászokkal népesíti ki. Ezek a király részéről mindenféle kiváltságot kapnak. Az épülő várossal szép fejlődésnek indult a bányászat is. A viruló várost sok csapás éri; elpusztították a hussziták 1430-ban; 1442-ben lángok martalékává lett; ugyanis Rozgonyi Simon egri püspök, mivel az esztergomi érseksekséget nem kapta meg, úgy állt bosszút, hogy ellenségként pusztított. 4000 magyar és lengyel fegyveressel megtámadta a várost, feldúlta, kifosztotta az egész környéket, füstölő romokat, nyomort és gyászt hagyva hátra. Még a templomot sem kímélte. Betetőzte ezen csapást a következő évben a nagy földrengés, melynek heves lökései még Körmöczbányát is érték.- Megindult a hegy lejtője, falak repedeztek, halomra dőltek a házak; sok bánya beomlott. A szerencsétlen selmecziek erre elhatározták, hogy városukat elhagyva, azt a völgyben újra építik. S ezóta áll a mai helyén a város.