Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

XVII. Adatok az iskolai év történetéhez. 1. Dassievicz Gyula tanár 25 évi működése. Minthogy a f. iskolai évvel fejezte be Dassievicz Gyula r. tanár, minorita áldozópap, tanári működésének 25. évét, ez alkalomból a június 22-én tartott zárógyűlésben az igazgató szívből fakadt s mélyen átérzett szavakkal üdvözölte őt és méltatta negyedszázados munkálkodása alatt az egyház és a tanügy terén szerzett gazdag érdemeit. Mint egyházi férfiú szerény, alázatos, erényes, tiszta életet élt mindig; a világ zajától és hiúságaitól visszavonultan istennek, egyházi szent hivatásának élt, folytonos jótékony cselekedetek között, melyeket édes atyja, testvérei, a gimn. segélyző és más jótékony egyesületek és saját rendjének intézményei iránt akként gyakorolt, hogy bal kéz.' sohasem tudott arról, amit a jobb cselekedett. Egy tökéletes, igazi pap tiszteletreméltó, fenséges alakját látjuk személyében megtestesülve. — Mint tanár tanítói és nevelői tisztét mindnyájunk buzgóságát felülmúló odaadással, lángoló lelkesedéssel s akkora kötelességérzettel teljesítette, hogy még lázas és beteges állapotában sem lehetett őt, vagy csak nagy erőfeszítéssel, visszatartani hivatása teljesítésétől. Tudásának kincseiből, ismereteinek gazdag tárházából minél többet igyekezett fáradhatatlan munkálkodásával tanítványainak juttatni. Nyájas, szelíd, finom, leereszkedő, humánus bánásmódjával könnyű volt neki tanítványainak szívéhez és értelméhez alkalmazkodni, leereszkedni. A jobbakat még nagyobb sikerre, a rosszabbakat, a gyengébbeket folyton fokozottabb szorgalomra és jobb viseletre serkentette, maga járván előttük mindenben a legjobb példával. De azért mivel minden növendékét, nem tévén különbséget a jók és kevésbbé jók között, mint a jó atya, egyenlő hévvel ölelte szívéhez, el is nyerte minden tanítványának hűséges ragaszkodását s igaz szeretetét. — Kollégái iránt mindig őszinte, barátságos és jóindulatú magaviseletet tanúsított. Ha valamelyiket valami gond ért vagy lelki gyötrelem kínozott, vigasztalta s baráti jó tanácsaival, sőt akárhányszor anyagilag is segítette ; jóságos szívéből fakadó sugarakkal gonddal teljes homlokukról a terhes felhőket elűzni, könyörületes szemeinek szivárványával reményt kelteni törekedvén aggódó lelkükben. Az álnokság kígyója, az irigység, a gyűlölség, a rágalom férge sohasem férkőzhetett senki iránt sem az ő igaz szívéhez, őszinte, nyílt, tiszta és szilárd jelleméhez. Nem szólt ő meg soha senkit sem. Áldja is meg őt a Mindenható emberileg lehetséges hosszú élettel, friss és egészséges testi és lelki állapottal, boldogsággal egyesűit megelégedéssel hogy még soká, igen soká folytathassa az ő áldásos, hasznos, üdvös működését, rendjének, az egyháznak, hazának, tanügynek, társainak, az ifjúságnak, szóval a köznek javára és örömére. Mi mindnyájan nem közönséges 8