Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

39 Tanács Imre tanár: A testgyakorlás és kirándulások mennyiben segítik elő a tanulok önfegyelmezési képességének felébresztését ? A mindennapi életben beszédek és társalgás alkalmával számtalanszor tapasztaljuk, hogy milyen csekély értéket tulajdonítanak a testgyakorlásnak, mennyire lenézett és megvetett mostoha tárgya intézeteknek, nemcsak a laikusok, hanem a tanultaknak mondottak szemében is, holott épen ez" utóbbiaknak kellene felkarolni és pártolni, a fejlődő testgyakorlás folytonos törekvéseit szent jogaihoz segíteni, mert különben sokáig fog késni az egész emberiségre kiható egyetemes testgyakorlási renaissance. Az ellenszenv mind onnét van, mert vagy nem tudják, vagy nem akarják elismerni annak erkölcsnemesítő, lélekemelő hatását. Pedig mennyi áldásos útravalóval, mily nagy erkölcsi tartalommal kiséri el az élet küzdelmeibe induló tanuló ifjút, azt leginkább a testgyakorlással foglalkozók tudják megmondani, mert közvetlen szerzett tapasztalataikból tudják méltányolni a „mens sana in corpore sano" szavak jelentőségét. A szellemi élénkséget, testi ügyességet sokan nem tudják összeegyeztetni. Mert a nagygondolkodású egyéneket ügyetlen mozdulatokkaJ, nyúlfélénk tekintettel ábrázolják, mihelyt a köznapi életbe kerülnek. A közvélemény pedig elég gyakran megtagadja a testgyakorlást űző embertől az önálló gondolkodást. Sokan azt hiszik, hogy a tornatanároknak cirkuszi produkciókra, nem pedig az egészséges és harmonikus testnevelésre és gondozásra kell tanítani a kezére bízott zsenge ifjúságot. Az ilyen gondolkozás után nem egyszer hallunk ilyen mondást: elég buta arra, hogy tornázni tudjon. De e mondások mindig a gondolkodni nem tudó emberek szájából látnak napvilágot, mert az igazi tudományos alapon vezetett és űzött testgyakorlás hatása és utánzása a gondolkodás fegyelmezettségére tökéletesedést teremt. Hogy egy kis gyermek a legegyszerűbb szabadgyakorlatot is elvégezhesse, ahhoz nem a test mechanikus mozgása, hanem a szellem megnyilatkozása is szükséges. A ki pedig ezt nem tudja belátni, az mindig mechanikus és értéket nem képviselő mozgásnak fogja mondani a testgyakorlást. Hogy milySn nagy szerepe van a testgyakorlásnak a szellemi élet fejlődésében s mennyire segíti elő a tanulók önfegyelmezési képességének felébresztését, lássuk a következőkben : A tornázás a mozgás és pihenés szabályos váltakozása. E két állapot diszonanciája hozza létre a testi és szellemi épséget, egészséget. A szellem a mindennek alkotója; a test az anyag eszköze. Az olyan testgyakorlás, melyben nincs szellem, az nem más, mint mechanikus mozgás. A testgyakorlásnál is a szellem az alkotó, teremtő; a test annak a megszemélyesítője. Hogy egy kis gyermek szabadgyakorlatot elvégez-