Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

25 nak téglából felépítve. A színház színpadja a még fenmaradtak között a legjobb karban van. Hátsó részében még látható az a három ajtó, amelyen át a szereplők a színpadra léptek. Este 6 órakor tovább utazunk. A vasút szorosan a tengerparton halad, néhol oly közel a tengerhez, hogy viharos időben a hullámok majdnem a kocsi ablakáig csapódnak. A vasúti sínek lávába vannak lerakva s megaludt lávatömegek hevernek a vasút mentén. A munkások százával fejtik és faragják ki a lávát, melyet messze vidékekre szállítanak innen, hogy kövezetül használják. Végre este 8 órakor megérkeztünk Cataniába. A vonatból kiszállva, nehéz, fojtó kénesszag hat orrunkba; a levegő telítve van ezzel, de azért ehhez is nemsokára hozzá szokunk. Catania és az Etna. Esti sétánk a fényesen kivilágított városban igen kellemes volt. Pényesnél-fényesebb kirakatok, sürgő-forgó emberek az utcákon, elegáns magánfogatok és szép bérkocsik robogása, mind egy művelt és gazdag nagy városra vallottak. A képnek rendkívül vonzó keretet adott a város fölött magasan kiemelkedő Etna hatalmas tömege, égfelé szálló vékony füstoszlopával. Catania utcái mind lávával vannak burkolva, mely anyag kitűnő, sima is, kemény is, de azért nem csúszós. Másnap jókor reggel a város megtekintésére indultunk. 116.000 lakosa van. Igazi lávaváros; lávára van építve és lávával van kövezve. A lávafolyamok megmerevedve és mintegy megbűvölve ott húzódnak végig a város szélén köröskörül s ijesztő képet tárnak elénk még ily hidegen is. Elképzelhetjük, mily borzasztó volt e tömeg izzó állapotában, midőn a városba hömpölygött és tönkre égetett mindent, amit útjában talált. Sötét, komor, gyászos a város egész jellege a lávától. Szétmálló tömege sárgásbarna porrá omlik szét, mely a szelek szárnyán tovaszállva, károsan hat a légzőszervekre. Aztán feje fölött füstölög a tűzhányó, mint állandó vészjel, figyelmeztetve a várost a még bekövetkezhető pusztulásra. Főbb utcái a Corso Vittorio Emmanuele, mely a tengerparttól indulva, kettészeli a várost és a Strada Stesicoro Etnea. Igen szép a Bellini színház, mely a nagy zeneköltőről van elnevezve, aki itt született. A dóm a XI. században épült. Főoltára körül az Arragoniai uralkodóház tagjainak koporsói vannak. Szent Agathának, a város védőjének ereklyéi egy külön kápolnában nyugszanak Catania püspöke nagy veszedelem idején, különösen az Etna kitörései alkalmából, kibontja a szent Szűznek fátyolát s annak körűlhordozásával körmenetben könyörögnek az éghez a vész elhárításáért. Így tettek 1886-ban is, mikor az Etna legutolsó borzalmas kitörése volt A dómban van Bellimnek a sírja-