Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

22 siettünk a fedélzetre, hajúnk a Lipari szigetek mellett haladt el. A nap már fenn volt, de sugarai még nem szívták fel a reggeli párát, köd volt a tengeren és hűvös szellő fújt Strombolihoz közeledünk. Ez egy magánosan a tengerből emelkedő vulkán, arról nevezetes, hogy majdnem állandóan működik, úgy, hogy derült éjjeleken a hajóknak természetes világító tornyul szolgál. Mi a köd miatt csak elmosódó körvonalait s a csúcsából időnkint felvillanó lángoszlopot láttuk, azt se tisztán — különben hajónk elég közel haladt el mellette. A napsugarak végre győzedelmeskedtek, felszívták a párát s a leggyönyörűbb időben megpillantjuk keletre Calabria sziklás partjait, nemsokára azután előttünk dél felé Szicília vad, szaggatott hegyeit, amelyek közül a monte Poliino 2233 m. magas csúcsával a legnagyobb. A calabriai part egyik szép kis beszögellésében fekszik Paola, kis város 8600 lakóval ; itt született paolai szent Ferencz, a kolduló szerzetrend alapítója. A calabriai hegylánc legdélibb szakaszához érünk, az Aspromonte hegylánc (legnagyobb csúcsa az 1974 m. magas Monte Alto), melynek lábánál van Scylla, míg vele szemben a szicíliai parton Carybdis, a régiek ezen félelmes helye, nem egyéb, mint egy hatalmas örvénylő hely a messinai szoros bajáratánál, mivel az ióni és tirreni tengerben nem egy időben áll be az apály vagy a dagály s e szerint a víz a szoroson át vagy a tirreni vagy az ióni tengerbe áramlik s folyása közben Scylla szirtjein megtörve örvényt, forgatagot okoz; mely ugyan a régiek kezdetleges hajóira félelmes lehetett s akárhány hajótörés történt Scylla vagy Carybdis szirtjein, de a mai modern alkotású hajók ezt fel sem veszik. Persze a régiek babonás képzelete ezt is mondával szőtte körül. Elhagyja hajónk ezen ú. n. hírhedt veszedelmes helyet is s a messinai szorosba fordul; nemsokára feltűnik Messina is, melynek kikötőjében reggel 8 órakor horgonyt vetünk. Messina. Cumaei kalózok alapították, akkor Zankle volt a neve, később 493 ban Kr. e. vette fel a Messana nevet. Később karthagóiak birtoka, majd a pún háborúk idején rómaiak foglalták el; Augusztus gyarmatot alapított itten. Sokat szenvedett a keresztes háborúk idején, 1189 ben Oroszlánszívű Richárd hadaitól. Az 1740ik pestis 40,000 embert ragadott el, az 1783-iki földrengés pedig rombadöntötte, s az 1854-iki kolera 16,000 embert ragadt el. A város most virágzásnak indul; rendesen van építve. A kikötő mentén halad a pompás Marina, vagy a Oorso Vittorio Emmanuelle; ezzel párhuzamos a Via Garibaldi, a város belsejében a Oorso Cavour és feljebb a Via dei Monastiri szép boulevardszerű útak, Ízléses palotákkal, gazdag kereskedésekkel.