Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

• . . ? - '-- ^ c,; ; • • 96 Az a rémhír terjedt el ugyanis, hogy Rákóczit a német a városba szorította és legyilkolta. Midőn azonban Rákóczi kis seregével a határszéli Zavadka falujában megjelent, örömujjongásra változott a föld népének keserves sírása. És a nép újból ezrével gyűlt Rákóczi aranyos zászlói alá. De gyűltek sastollas lovagok is. És a hegyek között, a szőke Tiszamentén a falusi kovács műhelyekben mindenhol a kaszákat élezte és egyenesítette a füstös cigány kovács. Ily csodaereje volt annak a futó hírnek, hogy Rákóczi nem veszett el s hogy aranyos zászlókkal jő a nagy magyar alföld erős népei közé. Hiába kevélykedtek a munkácsi szerencsétlen nap után a vasas németek, mégsem merték Rákóczit a hegyek között üldözni, mert tudták, hogy ha Rákóczi kis csapatát üldözik, minden erdő, minden kimagasló szikla halálukat rejtegeti, Rákóczi népe kövekkel agyonveri őket. Azért inkább lovukat lepányvázták a munkácsi selyem gyepen. Még akkor sem rántottak kardot, midőn az alföldi lovas kurucok csapatai egymásután vonultak az orruk előtt a Rákóczi táborba. Rákóczi pedig a hadirend kioktatására, a szervezetlen csapat fegyelmezésére fordította szabad napjait. De vége lett ennek is, a midőn nagy Bercsényi Miklós is haza érkezett. Hozott magával pénzt, néhány száz rendszeres gyalog és lovas katonát. Most már a zsoldját is rendesen kikapta a sereg. A kurucokat, de különösen az Alföldről felkalandozott, jól fegyverzett lovas magyar kurucokat oly annyira felbuzdította ez a Bercsényi által hozott segély, hogy már tovább kötéllel sem lehetett volna őket a szegény hegy- ' vidéken ott tartani. Megunták a zabkenyeret. Rákóczi eddig ágyúk nélkül harcolt. Az első kuruc ágyúkat Kálló várában szerezte Rákóczi. Tüzes íjjal felgyújtották a várost, mire a lakosság maga kényszerítette a német várparancsnokot a vár föladására. Az őrség mindjárt Rákóczi pártjára esküdött. Négy kis ágyút és néhány mázsa lőport foglaltak itt el. Ez képezte a kuruc tűzőrség első magvát. De nagyobb volt ennél az a siker, hogy Kállóvár elestének a hirére a jól fegyverzett és erős hajduvárosok mindnyájan a szabadság zászlói alá esküdtek. Eközben a nemes Illosvai testvérek Huszt várát foglalták el. Ezen győzelmek hírére Erdélyben a székelyek is Rákóczi pártjára állottak. A dolhai győző, az aranyos Rákóczi zászlók első meghódítója, a büszke szatmári főispán jómaga is fölcsapott kurucnak. Rákóci serege tárt karokkal fogadta s Rákóczi mindjárt a jászkunok vezérévé nevezte ki s Károlyi már december végén betört hadaival Ausztriába s százszorosan megfizetett azért a csúfságért, melyet az osztrák miniszterek ejtettek rajta. Károlyi példája után Borbély Balázs, Ocskai László is a Rákóczi pártra állott. Ebben az időben Orosz Pál már Erdély széleit vívta. 1704-ben Pálfordulása táján végre a tokaji vár is meghódolt a kuruc seregek vitézsége előtt. A gazdag muníciók, a sok ágyú, mozsár, fegyverek, miknek a kuruc sereg leginkább hiányát érezte, magyar kézben maradtak. A Tisza mentén, a dunántúl, le Horvátországig, a délen is és 'el a magas Kárpátokig, mindenütt győzött a kuruc. Szaporodtak diadalai. Edződtek katonái, hiresedtek a vezérei, noha mindenkor gyakorlott, csatákat próbált császári sereggel állottak szemben. Egészen Bécs Kapujáig portyáztak a piros biborsüveges kurucok. Még a hideg is kilelte Lipót császárt.