Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

80 mihez különben sem volt kedvünk az eső miatt. A lemenetel kissé ki is fárasztott, mert az úgynevezett turista útból legnagyobbrészt csak sziklákat láttunk, mi a hegyről való lemenetelt, főleg ha hátulról még a szél is segít, fárasztóvá teszi. Végre fél 6-kor Dobsinán voltunk. Másnap reggel fél nyolc után hagytuk el Dobsinát. Rozsnyón kiszállottunk és a városba mentünk. A várost jól meg nem nézhettük, mert megnyíltak ismét az ég csatornái, melyekből a Mindenható bőven osztotta áldását. Először is a kath. főgimnáziumot néztük meg; különösen tetszett nekünk a rajzkiállítás és a díszterem. Örömmel nézegettük Andrássy Franciska grófné szobrát, azután a Kossuth szobrát; ez igen hasonlít a miskolci Kossuth szoborhoz. Innen egy vendéglőbe mentünk, ahol megebédeltünk. Ebéd után az állomásra vonultunk, ahol bevártuk a vonatot és elindultunk. A vonatban különféle versenyeket tartottunk, nevezetesen ének és szavalás versenyt. Volt még szerencseverseny azok részére, akik a barlanghoz és vissza tették meg az utat, a kitűzött díj 1 K volt. Minden osztályból az illető osztályok résztvevői kiválasztották azokat, akik legjobban viselték magukat, s ezek szintén jutalomban részesültek. A versenybíróság tagjai egyébként is tanulók, egy-egy osztály által kijelölt megbízottak voltak. Mig így versenyeztünk, azon vettük észre magunkat, hogy a vonatunk 5 óra 30 perckor a gömöri pályaudvarra robogott be. Itt egymástól elváltunk s mindenki a dobsinai kirándúlás kedves emlékét hozva magával, haza ment. Köszönetünket fejezzük ki egyúttal a M. Á. V. miskolci üzletvezetőségének, első sorban Gál Károly úrnak, ki ügyünkben interveniált, azért, hogy egy külön kocsit bocsátott rendelkezésünkre Miskolctól Dobsináig, melyet ha szükség úgy hozta magával, lekapcsoltak, visszajövet ismét rendelkezésünkre állott a kocsi és a csatlakozó vonathoz csatolták s igy sohasem kellett félnünk, hogy másfelé visznek bennünket, csak oda, ahová utunkat irányítottuk. Silbiger Zsigmond és Vizi Miklós gimn. tanulók. 2. A diósgyőri várromokhoz. A III. osztály tanulói 1907. május 8-án Xántus Gábor tanár vezetése mellett kirándultak Diósgyőrbe. Itt a várba felmentek, hol a tanár elmondta nekik a vár történetét. 3. Kirándulás Ónodra. A JV. osztály tanulói 1907. május 29-én Xántus Gábor tanár vezetése mellett Ónodra mentek az országgyűlés 200 éves évfordulója alkalmából. A reggeli vonattal mentünk Nyék állomásig, onnan tovább gyalog. Ónodra megérkezve először is a gróf Erdődy parkot, azután a kastélyt néztük meg. A kastély régi Rákóczi műemlékei, a Muhi pusztán talált tatárjárás korabeli hamvvedrek, bilincsek, lándzsák, nyilak, vértek, pénzek gyűjteménye, a néhai grófné sajátkezűleg festett aquarelljei, olajfestményei, pasztelljei, azután néhány régi kézirat és könyv, a többi közt egy XVII. századbeli atlasz, végre a kastély bútorzata, velencei tükrök stb. maradandó benyomást tettek ránk. Innen a várba mentünk, hol elmondtam a gyűlés történetét röviden, azután a várat néztük meg. A várból már csak két sarokbástya áll, az is hiányosan, a Sajó folyó, melynek partján van, évenkint jobban alámossa, pedig megérdemelné, hogy nagyobb gondot fordítsanak reá. A vár a Czudar családé volt s 1645-ben, a linci békekötés után jutott királyi adománykép I. Rákóczi György birtokába s a Rákóczi családé is