Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

27 s ropogós csárdásba fogott. A magyar nóta nemcsak minket csalt ki az ebédlőből, de csakhamar két hölgy is odajött s az egyik, kinek aranyszőke haja s hófehér arca oly jól vette ki magát a cigánybőrű örménynőkkel szemben, tapsolt a darabon, majd boldogságtól pirosló arccal, de mégis kissé félénken megszólalt: „Szomorú nótát kérek!" Hogy mily hatással van az emberre, ha távol hazájától, idegen ajkú népek közt valaki az ő anyanyelvén szólal meg, azt csak érezni lehet, leirni bajosan. Föl is emelkedett a jókedv s bár kevés nótát tudott a mi művészünk, minden darabját megújráztuk. Másnap húsvét hétfő volt, mit csak onnan tudtunk meg, hogy reggelihez piros tojással kedveskedtek. Meg is említette egyik barátom: Ma egy esztendeje kitől kaptál piros tojást, kit locsoltál meg ? A felelettel természetesen adós maradtam, de ha nem említette volna is, a gyermekkori évek egy kedves napjának évfordulója a piros tojás láttára többnek eszébe jutott. Még egy kis tengeri utunk volt, hogy megtekintsük Konstantinápoly egy jelentős városrészét s a hatalmas skutarii temetőt, de a melyek inkább csak arról nevezetesek, hogy már az új világrészben vannak. Tengeri útunk kicsi volt s a hely nem is nevezhető még tengernek, mert a Marmara-tenger kissé délebbre van. Skutariról „a régi Chrysopolisról, mely megszámlálhatlan nagyszerű moschéival, fürdőivel és forrásaival amphitheatralisan emelkedik fel egy magaslatra, melynek tetejét komor cipruserdő koronázza" igy ir folytatólagosan a hires Moltke tábornok Márkus István könyvében. „A legbájolóbb helyen, a Marmara-tenger partján, egy roppant tízezer emberre való kaszárnya és a Szelimnie kecses moschéja emelkedik. Jobbra Kadikoj, a régi Chalcedon házai csillognak, melyeknek kertjei a Modaburun meredek partjait koronázzák s távolabb egy rendkívül szépségű hegyfok ciprusokkal és platánokkal beültetve nyomul a tengerbe. Egy kis világító torony a végső pontján a „lámpa kertjének" nevét adta neki. Közelebb a parton, hol a Boszporus a Propontiszba ömlik, a „fiatal lányok tornya" merül ki a habokból fantasztikus formáival. Vonzó magány volna ez egy remetének, ki a mozgalom és legváltozatosabb élet közepette egy millió ember által környezve a legmélyebb visszavonultságba akarna merülni." Skutari is török város, de keletibb és ázsiaibb, mint a rideg Stambul. Apró házai és utcái a tengerparttól a hegy oldalakra emelkedve sietnek szegénységüket a természet ölébe rejteni s ennek költészetét magukra ölteni. A hires temető, melybe még a stambuli török is átvágyik végnyugalomra, rejtelmes cipruserdejével mintha rányomná bélyegét az egész városra." Ha így ír Skutariról egy világlátott ember, Európa dicső had-