Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

\i másfelé, majd a kör közepén álló egyén felé hajlongtak. Minden dervis fején karima nélküli csonkakúp alakú, szürkés sárga posztó kucsma volt, mely lassú ütemszerű mozdulataikban még érdekesebb képet nyújtott. Zenéjük, melyből a dob tompa hangja, a tambura ütemei s a fuvola lágy melankolikus futamai tisztán kivehetők voltak s melybe lassú vontatott ének vegyült, igen különös lehangoló hatással volt. Éreztük, hogy templomban, hogy kolostorban vagyunk s bár szertartásuk merőben különbözött a miénktől, valami benső szózat intett, hogy úgy nézzünk rájuk, miszerint ezek a pogányok választottjai. Eme különös zene mellett láttam őket körbe haladva felállni, mely mintegy bevezetés volt nehéz táncukhoz. Azonban nehogy valaki azt gondolja, hogy ezek ugy táncolnak, mint mi, ki kell emelnem, hogy felfogásuk szerint a mi táncainkat lejteni tilos, mert bűnre csábít. Ok a körüljárás után levetik felső öltönyüket és testhez álló szoknyaféle ruhában szétterjesztett kézzel elkezdenek forogni a nélkül, hogy egymást érintenék, mert ez tiltva van. Egy bizonyos jelre azután hirtelen megállnak a nélkül, hogy a szédülés legkisebb jele látható volna rajtuk s vízióikból jósolnak. Sajnos e forgást már nem láthattam, mert alig figyeltem meg mozdulataikat s alig néztem körül templomukban, máris hivtak tovább. De annyi is elég volt, hogy fogalmat szerezzünk a táncoló dervisekről. A dervisektől a nagy bazárba mentünk. Ez egy szürke, kőfalakkal körülvett boltíves utcalabyrintus. Minden utcának meg van a maga árucikke. Az utcák mind fedve vannak s felülről a kupolák és boltivek ablakain át nyerik a világosságot. Az összes utcák egy főutcából ágaznak ki, melynek falai és boltozatai arabeskekkel vannak díszítve. A kövezete sem kifogástalan s közép felé csatornát képez, mig a keresztutaknál sok helyen láttunk kutakat. Nyáron át kellemes lehet a bazárban tartózkodni, mert eső és nap heve ellen megvéd és még az ember bejárja az összes utcáit, egy egész délután beletelik a nélkül, hagy az ember elunná magát s ha elfáradt, leülhet pipálni, nargilét szívni vagy fekete kávéhoz, mert ez léptennyomon föltalálható. Bár a boltok nagyrészt zárva voltak, nagyon jól rendezték be, hogy ekkor is eljöjjünk, mert legalább az árusok s vevők nagy tömege s zaja nem zavart. A bazárból kijövet a hídon át visszamentünk Galatába, hogy a híres galatai toronyból általános képet nyerjünk a városról és környékéről. Ezen torony még a genuai időkből származik s a hasonnevű városrész legmagasabb pontján emelkedik. Dikoros Anasztáz építette 1348-ban, a genuaiak pedig Konstantinápoly bevétele előtt még magasabbra emelték. E kerek torony magassága 50 méter, rajta egy