Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

13 s ha katasztrófa érne, nincs semmi biztos mentő, a mit megragadhatnánk, hogy e drága rongy életet megmentsük az örök puszulástól s testünket a halak s tengeri szörnyek gyomrától. A tenger valódi képét teljes fenségében kevés kikötőben látni oly nagyszerűen, mert a legtöbb kikötőbe érve először tengeröblöt látunk, mi korlátolja a képet, mig Küsztendsében a nyilt tengerrel állunk szemben s igy fenséges látvány! Elrendezve a hajón podgyászunkat első dolgunk volt felmenni a födélzetre, hogy megnézzük a tenger nyílt tükrét s bűcsút vegyünk a kikötőtől. Nemsokára csengettek, a hajóhidat bevonták s mi búcsút véve kísérőinktől félelmesen bámultunk el a távolba, oda, hol az ég a vízzel összeér... míg az erőteljes s élte derekán levő fiatal kapitány nyugtalanul föl s alá járkált a fedélzeten, majd jelez s a hajó éjjel 11 órakor lassan, méltóságteljesen megmozdul. Lassan távolodik a parttól, majd orrával kifordul a nyilt tenger felé, a parton álló alakok mindinkább kisebbednek, végre csak körvonalaik s kendő lobogtatásuk láthatók. E közben a kapitány folyton figyel, hogy azon iránytűn, mely egy belülről megvilágított tejüveglapon a felírt menetgyorsulásokat jelzi, mikor és mennyit csavarhat a gyors hajtás felé ? Minden csavarásnál az iránytű egyet csendül, a hajó mind gyorsabban halad, hosszú, fehér habzócsíkot hagyva maga után s közbe-közbe kezd már emelkedni az egyre nagyobbodó hullámok hátán. Ringatva dől, hol jobbra, hol balra, s a mint kijebb érünk a nyilt tengeren, a szél is mindig jobban s jobban fúj, végre lekerget a fedélzetről. A tengeri párától sós levegő beszívása s a hajó himbálódzása folytán fejünkbe tódul a vér, kábultak leszünk, szédülünk s a professzor tanácsára lemegyünk a hálófülkébe. De nem oly könnyű az a menés. A hajó hol előre dől, mintha lejtős hegyről kellene leereszkedni, majd hirtelen a közelgő hullámhegyre iparkodik, ennélfogva erősen kapaszkodni kell mindenbe, nehogy valaminek neki essünk. Az én fülkémben egy dívány, egymás fölött két ágy s két éjjeli szekrény alakú mosdó volt, felül mosdótállal s a szekrényben egy széles talpú, jobban mondva kúpalakú bádog víztartóval és egy edénnyel, melybe a mosdótál fenekén levő nyíláson át az elhasznát vizet kell belebocsájtani. A mosdó fölött a falból egy fogó állt ki, hogy mosdás közben legyen mibe belefogódzani, mert az ember képtelen a lábán megállani. Úgy elnéztem egy-egy kis fülke célszerű berendezését. Lefeküdtem az alsó ágyba, mert tudtam, hogy ott, mivel közelebb vagyok a fenékhez, nem jutok annyira a hajó íves mozgásába, nem himbál úgy a tenger hulláma, s aludni próbáltam. Fejem fájt, kábult voltam, a fültőtnirigyek dagadtak voltak, fájtak,