Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

102 Háromfelől ismételte a beütést. Roppantul kizsákmányolták Ausztriát a kurucok. Bécs alá felmentek Luxemburgból, József császárt is megszalasztották, a ki ellentállott, levágták. 1000 foglyot, felül 11000 darab lovat, marhát hajtottak el az osztrák rétekről. Elfoglalták Rusztot is, hol az édes asszubor terem. Bezerédy Sopron alatt kaszabolt le 500 osztrákot, de még annyi volt a foglya is. Ez volt Bezerédy utolsó vitézkedése, aztán ot is megcsábította Pálifi. Árulásra hajlott, [de árulása éjszakáján elfogták. A fejedelem Esterházyék unszolására lefejeztette ezen remek vitézt, aki számos dicsőségét igy eljátszotta egy könnyelmű percében. Ez alatt Heister Érsekújvár alatt próbált szerencsét. Ágyukkal, mozsarakkal bombázta az erős falakat, 3000 bombánál többet szóratott be a bástya falak közé. Négy rohamot is intézett, de visszaverték, mire elszégyelte magát s gyalázattal s tetemes kárral, elvonult a vár alól. Elmúlt az 1709-ik esztendő is. Ennek a hadi esztendőnek rendkívül szigorú tel • volt. A lőcsei hires fehér asszony ez esztendőben csábította el Ándrássy István tábornokot, a kuruc Lőcse város főparancsnokát. A fehérasszony rejtett ajtón belopta a németeket az erős Lőcse városába, melyet nem birt fegyverrel bevenni a német, mert vitéz kuruc csapat és oly lelkes Rákóczi-párti polgárság védelmezte az öreg bástyákat. A karcsú szép lőcsei fehér asszonyt, mint a hazaárulásnak átkos tündérét, emlegették. Mindennap multával több-több akadt a kurucok közül, aki pártjára állott, fehér uszályát követte. Az árulók mellé, a lőcsei fehér asszony átkos seregéhez odaszegődött még a fekete halál is, a mely falvakat pusztított ki, s amely seregbe bevette magát, jobban kaszálta a vitézeket, mint a császár bármely vasasai és képzelhetetlen rémületet terjesztett mindenfelé. Maga Rákóczi is úgy bolyongott udvari hadaival egyik faluból a másikba, kereste, a hol még nem ütött tanyát a fekete asszony az áruló lőcsei fehérasszonynak utálatos, iszonyúan méltó párja. Hogy csüggedt népét erősítse s bátorítsa Rákóczi, gyülésileg végzéseket hozatott a háború folytatására. Azonkívül elrendelték a közimádkozást, a körmeneteket egyházi zászlók alatt. Mult a tél s lassan elmúlt a tavasz is. A füveilésből újra nyereg alá kerültek a kuruc lovak. Ámde a császáriak ereje egyre növekedett. A kör mind szűkebbre-szűkebbre szorult a kuruc seregek körül. Nem elég, hogy árulások tizedelték, nem elé^-, hogy a fekete halál hadsorokat pusztított el, a római pápa, aki József császárral időközben kibékült, átok alá vetette Rákóczit, a szövetségeseket, de különösen azon papokat, a kik a fejedelem pártján működtek. Átok alatt felhívta őket, hogy térjenek vissza a törvényes magyar királyhoz, Józsefhez. A cikornyázott átoknak a hatása nem maradt el. A papság, a katholikus tisztek és nemesek egymásután eloldalogtak Rákóczi aranyos, golyótépett szabadságharci zászlója alól. Mindamellett megmutatták a kuruc vitézek, átok ide, átok oda, hogy férfias szív, jó paripa, acélos marokban acél kard, még mindig elsővé emelik a kuruc vitézt. Beleznay János, Kókay Márton, Vajda András, Bottyán tábornok kedves ezredese, háiom vakmerő kuruc ezredesek, keresztül gázolták huszárjaikkal a császáriak minden hadvonalát. Fölvágtattak egész Trencsénmegyébe. Ott Puchó városát bevették és megsarcolták. Zsolnánál németeket vagdaltak. És noha minden oldalról rajzottak feléjök a felriasztott labancok, császáriak, ők minden seregen huszárosán keresztül vágták magukat. Szerencsésen haza kerültek.