Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

101 Cserei János nevű fiatal nemesnek, hogy a székelyek közül ezred kopjást toborozzon, kiket a fejedelem udvari hadaihoz csatolt. Kolozsvárott pedig száz nemesből „Nemesi Társaság" név alatt testőr századot alakított. A fejedelem karabéllyal, karddal és pisztolyokkal fegyverezte őket. Ezek az ifjak mindnyájan rajongó hódolói voltak Rákóczinak és a legutolsóig hűségesen, szeretettel kitartottak mellette. Az erdélyi időzések után Ónodra sietett Rákóczi, a hova országgyűlésre hívta össze a szövetséges rendeket. A Tisza és Sajó közötti virágos réten táborozott az országgyűlés. Az idő js igen kedvezett, lanyha, illatos, rügyfakasztó virágos május hónap volt. Ősi szokás szerint sátrak alatt tartották az országgyűlést. Még ily hadi pompát sehol sem fejtett ki Rákóczi. Az országgyűlést tízezer válogatott fényesen felszerelt kuruc oltalmazta. A roppant terjedelmű tanácskozási sátor a tábor közepén emelkedett. Lobogók, hadi diadal jelvények ékesítették. Az országgyűlésen festőiebbnél-festőibb viseletű csoportok váltakoztak. A követek kocsikon, lóháton gyülekeztek. Püspökök, főurak, egyéb rendek küldöttei, az ország minden tájából. Még oly megyékből is érkeztek urak, hol a császári hadak zsarnokoskodtak. Külön képviselve volt Erdély is. Ilyen népes, ilyen nagy érdemű országgyűlést régi idők óta nem tartott a nemzet. Nagy tárgya volt az országgyűlésnek. XlV-ik Lajos francia király, a fehérliliomos zászlók ura, attól tette függővé, hogy a magyar szövetséges rendekkel szövetségbe lép, ha az ország elszakad az osztrák háztól és az osztrák Józsefet a királyságtól megfosztja. Minden tájról gyűltek a vitézlő rendek. Némelyek zeneszóval jöttek. Virágzott a május. A szép reménységtől dagadt minden magyar kebel. Rákóczi vörhenyeges arabs lovon lovagolt a sátorhoz. A gyönyörű viseletű daliák százai környékezték. A sátorkapunál az erdélyi palotások és a francia gránátosok őrködtek. A gyönyörű magyar nemzet még egyszer megmutatta, hogy micsoda felséges nép a magyar. Telekesi, az ősz egri érsek üdvözölte Rákóczit. Emlékezetes üdvözlő szavakat mondott. A béke sugárzott ki azokból. Tisztes békét akart Rákóczi is, a hadi szerencse forgandósága miatt nem akart végleg szakítani a királyi házzal. Az ónodi országgyűlésen megjelent Turócvármegye két követe is. Azon megyéből jöttek, melyek a szövetséges rendek közös fogadalma dacára, körlevelekben szólította a megyéket az udvarral való kibékülésre. Felszámlálták a háború nyomorúságait, nyiltan elterjesztvén azon rágalmat, hogy e nemzeti háborút némely előkelő fölkeltek haszonlesésből folytatják. Ez a levél nyilván lázított a hűség eskü ellen. Nyiltan magába foglalta a hűtlenséget és honárulást, de e mellett Rákóczit is személyében sérteti e, mivel e nemes, önzetlen lelket haszonleséssel vádolta. Okolicsányi Pál és Rakovszky Menyhért turóczi alispánok fogalmazták ezt a levelet. Ők bocsátották ki Turóczmegyével, nyilván, mert a bécsi urakkal titkosan szövetkeztek, a mint hogy szövetkeztek is, mégis Rakovszky és az izgató, áruló Okolicsányinak Kristóf fia, a turóczmegyei főjegyző vakmerően megjelentek az országgyűlésen, a hol az üdvözlések után s a vármegyék hűségének, szilárdságának a megdicsérése után a fejedelem felszólította Turóczvármegye követeit, hogy adják "elő nyiltan a sérelmeiket. Magyarázzák, mi végből írták ez izgató rágalom levelet? A két turóczi követ beszédét tompa morajjal fogadta az országos gyülekezet, annyira, hogy a fejedelem, hogy beszédjüket jobban megérthesse, 7*