Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905

-•JT-nw 15 ezt, tettük azért szeretetből, mert „páter filium, quem castigat, amat". Tettük azt mindig jó szívvel és lélekkel, elismerve a költő igazságát : „Mit ér a szó, ha nem hallom benne A szív dobogását, Mit ér a tett, ha nem érzem benne A lélek jóságát ?" Az istenfélelemre, hazaszeretetre, a kötelesség hű teljesítésére, a szülők és tanáraitok iránt való hálára és tiszteletre intlek titeket ez ünnepélyes alkalommal is. Deák Ferenc ezt mondja : „A vallás a nép erkölcsösségének s ezáltal a nemzet boldogulásának legerősebb támasza." Kossuth Ferenc azt mondja: „Az élet viszontagságai közt az embernek nagyobb vigasztalást semmi sem nyújthat., mint hitének őszintesége és ereje." Vilmos német császár esküt tett katonáinak pedig ezt mondta: „Minden sorscsapás ellen istenfélelemmel, igazi vallásossággal és kötelességhűséggel kell felfegyverezve len netek." Kedves fiaim ! Mikor az intézet kötelékébe léptetek, akkor ti is hűséget esküdtetek az iskola zászlajának. Megesküdtetek, hogy vallásosak és jó hazafiak lesztek. Legyetek is! A templom nem csupán a vallás hirdetésének felszentelt hajléka, hanem felkent oltára a hazafiasságnak is. Isten és haza, vallás és hazafiság, egymástól elválaszthatatlan szent fogalmak ; aki nem szereti Istenét, annak szívében nem lobog a hazaszeretet lángja. A vallás azt parancsolja, hogy szeressünk mindent, ami Istentől jön, tehát a hazát is, mely bennünket szült, ápol és eltakar. Szeressétek az édes magyar hazát, melynek minden göröngye drága a ráhullott magyar vértől, melyről a költő azt mondja, hogy ettől „gazdagon terem a róna, piros a fakadó rózsa." De mint egy jelesünk mondja : „Hazáját igazán csak az szereti, ki először megtanulja, hogy kell használni tudni s azután tesz." S ti árra is esküdtetek, hogy a tudomány és munka fegyvereivel felvértezve, fogtok az élet küzdő homokjára lépni. Legyetek munkásak és szorgalmasak ! A munka az istenféle-