Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905
10 lásosságom, hazafiságom, tudásom, ambícióm, idealizmusom, jóakaratom, szeretetem drágakövei csillogtak, hogy örökre az iskola tulajdonai maradjanak és fenmaradjanak annak tradíciójában. Fogadja még egyszer a nagyságos főigazgató úr, a tanári kar és a mélyen tisztelt ünneplő közönség szíves megjelenése által irántam kifejezett jóindulatáért, érdeklődéséért és jó kivánataiért őszinte hálás köszönetemet. Örök emlékül viszem el ezeket magammal ez ünnepélyről. Drága gyöngyök, illatos virágok ezek nekem ! Köszönöm a tanári kar szép ajándékát, az arcképcsoportot, mely azért kedves előttem, mely a tényleges helyzetnek megfelelőleg, ott is, mint hivatalos működésemben, a tanári kar körül vesz engem, erős falanxot képez mögöttem s így együtt erős márványtáblát képezünk, mely minden viharnak ellenáll. Aranyhíd lesz ez a mult és jövő között, melyen emlékezetem örökké vissza fog járni tanártársaimhoz. Bár a nélkül is mindig emlékezni fogok kedves kollegáimra, mert sok és kellemes időt töltöttem és töltök közöttük, mint Tompa Mihály is mondja az „Alföldi képek"-ben: Édes emlékezet, mint méz a virágból, Lesz azon órákból, melyeket itt töltök. Az ifjúság, a szülők, a közönség ajándékát is igen köszönöm, ki fogom azt 1000 koronára egészíteni s ezen alapítvány kamatát mindig egy jeles előmenetelő és jó viseletű tanulónak fogom adományozni. Isten Önökkel! Valóban megható volt a beszéd, amint a jól végzett munka édes tudatával számolt el 30 évi tanári és igazgatói munkásságáról. Már ekkor minden szemben ott ragyogtak a meghatottság könnyei, bizonyítva, hogy itt az őszinte tisztelet megnyilatkozásának ünnepét üljük. Bajay Amand tanárt Csallóközi Jenő üdvözölte. A tanári kar szeretetét, tiszteletét, háláját ezen szavakkal fejezte ki:
