Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905

igazgató úrnak és az egésK mélyen tisztelt ünneplő közönségnek, hogy szerény jubileumunknak szíves megjelenésével fényt és súlyt kölcsönözni kegyeskedett. Ez ünnepies pillanatban úgy érzem, hogy alig leszek képes kifejezést adni agyam gondolatainak és szívem egymásra toluló érzelmeinek, mert a hála és köszönet szava, bárminő tiszta forrásból eredjen is, nem elég méltó tolmácsa azoknak. Kedves Kartársaim részéről az elismerés oly meleg és lelkes megnyilatkozásával és szerény működésemnek érdemeimen túl való méltatásával találkoztam, hogy alig találok szavakat, melyekkel irántuk köszönetemet kellőkép kifejezhessem. Pedig ők érdemelnek tőlem elismerést, mert ha működésemnek némi sikere van, azt nagyrészt az én kedves Kollégáim buzgó támogatásának köszönhetem. Engem csak a kötelességteljesítés édes boldogító öntudata tölt el e percben. Az a 30 év, melyet a tanári pályán eltöltöttem, folytonos láncolata a kötelesség buzgó teljesítésének. És ennek a működésnek kellett eredményének lenni, mert az én éltető és világító napjaim : a felsőbb tanhatóság bölcs vezetése, irányítása s tanártársaim szíves támogatása azt maguktól is létrehozták ; fáradságomnak tehát kellett gyümölcsöket teremni. Azért ma itt nem a 30 éves tanárnak és igazgatónak s nem az én működésemnek, hanem az eszme győzelmének ünnepe van, melynek én csak szolgálatában állottam és állok, mint ahogy szolgálatában áll a nap hevének ós fényének a föld termő ereje s ennek a növény, mely kedvező ápolás mellett virágot, majd gyümölcsöt terem. Érzem, hogy 30 évi sáfárkodásomról ma itt számolni tartozom. Olyan vagyok most, mint a vándor, ki fölér a magas hegytetőre, honnan visszanézve, látja a bejárt pályát, ködös, elmosódott vonalakban s megcsillan lelkében az emlékezés, mely bearanyozva megvilágítja a pálya kezdetét. Pályám kezdete! Ma van 30 esztendeje, hogy a nagynevű Trefort Ágoston miniszter a kaposvári áll. főgimnáziumhoz rendes tanárrá kinevezett. Végtelen öröm fogta el keblemet, hogy végre célt értem, hogy rajongásig szeretett pályámat megkezdhettem. Tele tűzzel, hévvel, szívvel és színnel, tervekkel, buzgalommal, jó akarattal és szeretettel léptem a katedrára;