Katolikus gimnázium, Miskolc, 1903

4 bajnoka, a nemzet egyik legnagyobb államférfia, jogtudósa, szónoka és írója, aki ellenállhatatlan meggyőző erővel, nagy méltósággal és sikerrel tolmácsolta a nemzet érzelmeit és kivánatait, védelmezte ősi jogait. Deák Ferencet vármegyéje Zala, 1833-ban küldte fel az országgyűlésre. Akkor főleg két igen fontos jogért küzdöttek a hazafiak egész 1848-ig: az ország függetlenségeért és a jobbágyság, a parasztság fölszabadításáért. Az ország függetlenségeért a mohácsi vész óta szakadatlanul küzd a nemzet azon bécsi államférfiak ellen, kik jogaitól megfosztani s a régtől óhajtott egységes Ausztriába beolvasztani igyekeztek hazánkat. A jobbágy nép fölszabadítása s földesuraival egyenlő jogokkal való felruházása pedig nemcsak általános emberi, de magyar nemzeti követelmény is volt. Igazságtalan dolog volt, hogy egyedül a paraszt-viselte a terheket, fizette az adót, jogai pedig nem voltak. Pár százezer nemes képezte a nemzetet, a több milliónyi nép nem számított semmit. Hogy a magyar nemzet számban, erőben megnövekedjék, tagjai közé egyenlő jogokkal föl kellett venni a parasztot is. Deák Ferenc megjelenvén az országgyűlésen, honszerető és igazságos lelke egész melegével csatlakozott azon nagynevű férfiakhoz, kik a haza függetlenségeért s a szegény nép jogaiért vették fel a nehéz küzdelmet. Forró haza- és emberszeretete, egyszerű tiszta jelleme, széleskörű műveltsége, nagy jogi tudása, éles Ítélete, férfias bátorsága és nyíltsága, nemkülönben bölcs mérséklete által melyek ügy szónoklataiban, mint társalgásában nyilvánultak -csakhamar felülemelkedett követtársain s önkéntelenül kivívta magának a vezérséget. Mint szónok egyszerű, nyugodt természeténél fogva nem akarta lángra gyújtani a szíveket, nem is annyira a szívhez, mint inkább az észhez szólt oly tisztán és világosan, oly keresetlenül és közvetlenül, hogy mindenki megérthette. Az országgyűlésen általánosan tisztelték, s bár sohasem kereste a népszerűséget, ő lett mégis a legnépszerűbb ember, aki nem egy összeütközést eloszlatott s akinek Ítéletében megnyugodott mindenik fél. Fáradságának jutalmát egyedül lelkiismerete nyugalmában kereste és lelte. Mindenek elé tette a hazát, s amit a hazáért tett, azért nem kért s nem is fogadott el jutalmat. A lelkiismeretesség ébrentartása párthíveiben és a nemzetben is egyik legfőbb törekvése. Csillapította a szenvedélyeket, bátorította a csüggedőket a hazáért való munkára. Az 1839/40. országgyűlésen a személyes és szólásszabadság megsértése miatt emeli fel igazságos szavát oly hatással, hogy a kormány a szabadszólás miatt egyes nagy hazafiak ellen megindított úgynevezett hűtlenségi pöröket beszüntette s a politikai foglyokat szabadon bocsátotta.