Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902

81 a sötét börtönökbe, melyeknek lakói, a magyar szabadságharc elitélt hősei. Hány ezer meg ezer sóhaj száll fel ezen börtönökben a vesztett szabadság után a foglyok ajkairól, melyekre csak az elitéltek családjainak bánatos zokogása volt a válasz. — S aki a levelek méla suttogását megértette, hogy ne értette volna meg a foglyok szívszaggató fájdalmát s az árvák keserves zokogását. Jelenleg szeretett királyunk, házassága örömére, az elitélteknek szabadságot ad, megnyílnak a börtönajtók, s a szabaddá lett foglyok őszinte imával fordulnak az egek Urához, hogy áldja meg szabadítójukat, őrangyalukat. Ekkor fonódik Erzsébet királyasszonyunk feje fölé oly tündöklő glória, melynek ragyogását ezredévek múlása sem fogja meghalványítani. Múlnak az évek! . . . Erzsébet királyasszonyunk óhaja megismerni annak a népnek a hazáját, melynek fiai oly hősiesen tudtak küzdeni a szabadságért, s készek voltak érte nehéz fogságot, sőt vértanúhalált is szenvedni. Császári férjével együtt Budapestre, majd onnan a nagy Alföldre utaznak. A nép tomboló örömmel, szivének teljes melegével fogadja a császárt és nejét, úgy, hogy Erzsébet királyné e perctől kezdve szivébe zárja a magyar nemzet érdekét és sok álmatlan éjszakát tölt el azon lelki tépelődésektől zavarva, hogy miként tudna békességet teremteni a magyar nemzet és férje között. - De nem volt elég ő neki, hogy látta, megismerte a magyart, hanem a nemzet iránt folyton fokozódó szeretete arra ösztönözte, hogy megtanulja a mi szép anyanyelvünket. — Foglalkozik a magyar irodalommal, behatóan tanulmányozza történelmünket, melynek olvasása közben számtalan könnyet ejt, szerencsétlen szabadsághőseinkért. Ez időben, midőn jóságos szive egész szeretetével fordul hozzánk, éri azt az első seb. Legidősebb gyermeke, Zsófia, meghal. E fölötti nagy bánatában nem érzi magát jól az udvar feszes légkörében, s megsebbzett szivére gyógyító balzsamot keresve, Madeira szigetére vonúl tartózkodásra. Jóakarata s ragaszkodása mindinkább fokozódik nemzetünk iránt, a porosz háború idejében. A poroszok benyomúlnak Csehországba s az osztrákok vereséget szenvednek. Az uralkodónak menekülnie kellett, hogy biztosságba helyezze hitvesét s gyermekeit. Bár az angolok királynője saját palotáját ajánlja fel menedékhelyül, de ő mégis a magyar nemzet lovagiasságához folyamodik; Budára jön s itt vonul meg gyermekeivel. — Az osztrák főurak esdve kérik, hogy ne adja magát az áruló és pártütő magyarok hatalmába, s ne rohanjon a vérszomjas tigris torkába. — De ő már akkor ismerte a magyart s azt felelte, hogy ő a nagylelkű magyar oroszlánhoz menekül, ki inkább megvédelmezi őt és gyermekeit, mintsem hogy bántaná. Itt léte alatt mint az irgalom, könyörületesség és vigasztalás angyala járta be a háború sebesültjeivel megtelt kórházakat, mennyei derű sugározva arcáról n lábbadozóknál s könnycsillogva szemében a reménytelen beteg fölött. Az angyali szívnek jóságos törekvése megteremtette mindazt, a mihez vajmi kevés reményünk volt. Az ő befolyása révén létrejön a kiegyezés. — A nemzet kibékül királyával, megtörténik a koronázás, örömmámorban úszik Magyarország, s az egész nemzet ajkáról hálaadó ima száll az Istenhez, hogy áldja meg a koronás párt s hogy tartsa meg számunkra sokáig őrangyalunkat. így lett Erzsébet királyné nagyasszonyunk s mindnyájunk szerető édes anyja. S hogy igazán az, bebizonyította azzal, hogy nálunk szeretett leginkább tartózkodni, — különösen Gödöllőn, hol órák hosszat elsétálga-