Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902
12 kezletek intézménye, már csak azért is, hogy a szülő és a tanár legalább megismerkedik, mert különös, de tény, hogy a szülő legkevesebbet szeret érintkezni a tanárral. Fél tőle, mert rendesen kellemetlen hírt hall. Legyünk tehát tapintatosak, hogy a feszült viszony kedvezőbbre váljék. Tanusítsunk szeretetet, érdeklődést a tanuló sorsa iránt, figyelmet a szülőkkel szemben. Vajha a szülőkkel való gyakori érintkezéssel, a Szülői Értekezletek elterjedésével, sikerülne a szülők tartózkodását megszüntetni s bizalmukat felkelteni. Azért szükséges, hogy az értekezleteket tapintatos pedagógus vezesse, rendesen ünnepéllyel kapcsolatban kellene rendezni és kimondott cél lenne az ismerkedés. Praktikus kérdések felvetésével, útbaigazítások kölcsönös elfogadásával, egymást meggyőzve, karöltve kellene munkálkodnunk. Reméljük, hogy idővel a vidéken is tarthatunk Szülői Értekezleteket, a melyeknek tartása okvetlen jótékony hatással lesz az iskola ügyére, a szülői ház és az iskola viszonyának javítására. Minden intézetnek megvannak a maga megbeszélendő kérdései. III. A középiskola munkája. Mily nehéz a munkánk! Hozzánk kerül egy-egy osztályba 50—60 gyermek különböző tehetséggel, különböző szülőktől és tanitóktól. Sok derék szülő reménye ! Év elején elkezdjük a tanítást. A legnagyobb fáradságot vesszük magunknak, csakhogy minden tanuló megfeleljen. De 1—2 hét múlva már azt tapasztaljuk, hogy több fiú, ha még jelesen is került ki az elemiből, értelmileg fejletlen. (Viszont vannak esetek, hogy a ki elemiben elégséges előmenetelü volt, egészen jó tanulónak bizonyul). A gyengéknél kettőztetett szorgalommal látunk a hiányok pótlásához, s a hol csak lehet, pótoljuk a mulasztottakat. De nem mindenütt lehet. Rousseau és Ribot azt állítják, hogy az ember mindig csak olyan lesz és lehet, a milyenné az ö/öklött dispozíciók alapján az élet százféle ráhatásai következtében, sokszor dacolva minden tervszerű vezetéssel, önkényt formálódik. A születés, életkörülmények, szellemi képességek, az élet százféle ráhatásai következtében néha valóban hasztalan minden törekvés, tervszerű vezetés. A szenzualista Locke azt állítja: „100 ember közül 90-et azon oktatás tesz jó vagv rossz emberré, melyben részesültek." De itt az ellentmondás csak látszólagos. Mindkét állítás megfér egymás mellett. A 10°/» daczol minden tervszerű vezetéssel az öröklött dispozíciók és az élet százféle ráhatásai következtében.
