Katolikus gimnázium, Miskolc, 1901

A képzelem paedagogiai és didaktikai jelentősége és nevelése. „Tradito sibi puero, docendi peritus ingenium ejus in primis, naluramque perspiciat. — Haec cum animadverterit, perspiciat deinceps, quonam modo tractandus sit discentis animus." Quintilianus ; Orat. Inst. L. I. C. 3. Az ember Istennek egy eszméje, gondolata, tette, mely Az ember és térben és időben jelenve meg a külvilág felé irányulva a k

éP

zele

mmint test, önmagára és isteni okfőjére visszatekintve pedig mint szellem tűnik fel.

1) Értelemmel és szabadakarattal felruházott szelleme az, melylyel minden földi teremtmény fölé emelkedik. Ha egy országba foglaljuk az ásványokat, melyek élettelen tömegek, a másodikba a szerves élettel biró növényeket, harmadikba a szerves életen fölül érzéki élettel bíró állatokat: az ember, a kiben a szerves és érzéki életen fölül még az érzékinél magasabb szellemi életet is ismerünk, a negyedik országot képviseli az érzéki világban. O a természet összes szépségeit egyesíti magában s minden megvan benne, a mi csak környezi.-) Szelleme erejével az ember csodás és szinte mindenható hatást gyakorol a természetre. Értelmével a megismerés tárgyává tenni, kedélyével átkarolni, akaratával szolgálatára hajtani képes mindent a természetben. S ha tekintetbe veszszük. hogy mint szellemi lény, értelmével képes saját lénye, viszonyai és rendeltetése fölött gondolkodni s az érzéki világ tüneményeit és jelenségeit ezek okaival, czéljaival és hatásaival együtt felfogni, megismerni s ezekből a körülményekhez képest ítélni és következtetni, azt hiszem, méltán ^megérdemli, hogy a teremtés koronájának nevezzük. () a teremtés legtökéletesebb műve, a világegyetem valódi középpontja; ő egy élet') Schmidt: Gymnasial-Padagogik, 52. 1. 5) Okén: I.ehrbuch der Natur-Philosophie, 541. 1. 1*