Katolikus gimnázium, Miskolc, 1901

22 midőn alkotásában az életet rajzolja, a küzdő embert állitja lelki szemeink elé, hogy fogalmat nyújtson nekünk a világról, az emberről, eljárása útjairól, cselekedetei szövevényéről és a szivnek nevezett mély tengerről, melyben az érzelmek, indulatok és szenvedélyek viharai dúlnak. Valóban, a ki Petőfi műveiben jártas, az ismeri a magyar nép életét, érzését és gondolatvilágát is. Megtaláljuk nála a magyar nép tipikus alakjait és a magyar nép tipikus érzelmeit is, felruházva a képzelem ezer meg ezer motívumaival és árnyalataival. Nem csoda tehát, ha költészete frissen, üdén és ifjú bájjal ragadja meg képzelmiinket, s az egyes tárgyak és jelenetek festésére képzelmtinkben egy új, a valónál valódibb, összhangzóbb eszmei világ épül fel, az édes, tiszta és nemes álmok világa, mely arra való, hopy az egész cselekvényt mélyen vésse be lelkünkbe a költő. De nemcsak az egyes ember képzelmére van jótékony befolyása az irodalomnak és költészetnek, hanem gyakran egész nemzetére is. Ezer meg ezer példájával találkozunk ennek nemzeti életünk történetében, azonban a sok közül én csak egy jelenségre utalok. Ismeretes dolog, hogy Vörösmarty Mihály, a magyar irodalom büszkesége, költőink ünnepelt fejedelme, sajátságos körülmények között lép fel a magyar irodalomban. A magyar nemzet ugyanis belefáradva a két századon át folytatott hosszú, kemény harczokba és küzdelmekbe, — melyeket egyrészt a nemzet testét nadályként pusztitó török, másrészt pedig az osztrák császárok nemzetietlen politikája ellen kellett folytatnia, — a tétlenség párnájára .hajtotta fejét, mit sem törődve a magyar alkotmánynyal, joggal, sőt még nyelvével sem, Ily körülmények közt nem csoda, ha a magyar társadalmi és politikai élet pangásnak indult, s az osztrák uralkodóknak egész nyerseséggel bevallott nemzetietlen politikája mind nagyobb és nagyobb mérvet öltött. A nemzet minden tiltakozás nélkül tűzte az osztrák császárok „Sic vo/o, sic iubeol" szavait s mintha elvesztette volna gondolkodó képességét, minden habozás nélkül szavazta meg túlságos követeléseiket, észre sem véve, hogy e jótéteményét jogának és alkotmányának megcsonkításával, szabadságának megtámadásával viszonozzák, E tétlenségbe siilyedt, tespedésnek indult magyar nemzetre akart Vörösmarty hatni, hogy ne hagyja ősi jussát,